– hívta fel a figyelmet Schneider Zoltán, a Balla Ingatlan belvárosi irodájának szakmai vezetője.

„Ma már ugyanis nem működik az a hozzáállás, hogy ’mindent eladunk bármilyen áron’. Csak olyan ingatlanokra mutatkozik érdeklődés, melyek reális áron kerülnek a piacra” – hangsúlyozta.

Ezt jelzi az is, hogy tapasztalatai szerint egyre többen kérik ingatlanos segítségét az értékesítésben, többek között azért, mert nem tudják felmérni ingatlanjuk reális értékét. A hirdetési árakból, vagy a hirdetési portálokon megjelenített átlagárakból ugyanis már nem tudnak kiindulni, hiszen azok nem festenek valós képet a piacról. Az ilyen adatok alapján beárazott, illetve mondhatjuk, hogy túlárazott ingatlanokra pedig nem érkezik vevő.

Mint mondta: az ma már nem stratégia, hogy ’kirakom jó magas áron, aztán valaki majd elviszi, nekem nem sürgős’. Ugyanis senki nem viszi el az ilyen lakást. A szakértő említett egy példát, melyben egy ingatlant 220 millióért hirdetett egy másik közvetítő induláskor, és most egy értékbecslés után náluk 159 milliónál jár az ára, de még így sem lesz könnyű eladni.

„Az értékesítési idő tehát nem egyszerűen megnyúlt, hanem túl magas hirdetési árakon egyszerűen lehetetlen érdeklődőt találni az ingatlanokra” – hangsúlyozta a szakember. Ugyanakkor, ha egy ingatlan ára eléri a reális szintet, akkor azt szinte azonnal megveszik.

Schneider Zoltán szerint erre a tulajdonosok is rádöbbennek lassan, és elkezdtek hallgatni az ingatlanközvetítőkre a helyes árazás fontosságával kapcsolatban.

„Ami az árakat illeti, egyre inkább csak stagnálásról beszélhetünk a belvárosi ingatlanok piacán.

Hogy ez pontosan milyen négyzetméterárat jelent, az nagyon változó tud lenni, ugyanakkor a tipikus négyzetméterárak 1 millió forint alatt maradnak a belvárosban is” – jelezte Schneider Zoltán. Egy kisméretű, normális állapotú, 30-40 négyzetméteres lakáshoz 30 millió forintnál olcsóbban persze nem nagyon jutunk hozzá, tehát az árak itt indulnak.

Arra is kitért, hogy a kereslet csökkenéséhez nem csak a túl magas árak vezettek, hanem az olyan befektetési lehetőségek megjelenése, mint amilyen az úgynevezett “szuperállampapír” is, vagyis a Magyar Állampapír Plusz. „Ez sok vásárlót vont el az ingatlanpiacról, mivel, ha valaki hivatalosan adja bérbe az ingatlanját, akkor azzal mintegy 5-7 százalékos hozamot tud elérni, ami nagyon hasonló az állampapírral elérhető hozamhoz” – magyarázta. Ráadásul egy egyszerűbb befektetésről van szó, mint az ingatlan, mely nem is igényli feltétlenül akkora összeg felhasználását, mint amennyibe egy belvárosi lakás kerül, így vonzó a kisebb befektetők számára.

Emellett a kereslet csökkenéséhez hozzájárul az is, hogy a korábbi rövid távú lakáskiadási láz megszűnt, hiszen ma már sok ház tiltja ezt a tevékenységet, változott a szabályozás, de a piac is telített.

Persze akadnak még befektetők, akik ilyen célra keresnek ingatlant, de ők olyan típusú befektetők, akik már működtetnek 3-4 másik egységet is. Ők ezt komolyan, üzletszerűen, nagyban űzik, nem pedig néhány millió forintos megtakarításukat próbálják valahogy befektetni.

A hosszú távú kiadásra ezzel szemben az jellemző, hogy kevés a kiadó lakás, és rendkívül magasak a bérleti díjak. Míg az elmúlt években jellemzően nyáron megjelentek a bérlakások iránt érdeklődők a belvárosi ingatlanpiacon, ők mára eltűntek, mert a belső kerületekbe hiába jönnek, nem találnak kiadó lakást. De nem is nagyon tudnák megfizetni az árakat, hiszen az általuk általában keresett 100-120 ezres kategória nem létezik a kiadó ingatlanok piacán.

Végül pedig a jövővel kapcsolatban a szakértő úgy fogalmazott, hogy az ingatlanpiac olyan, mint egy tehervonat: hosszú ideig tart, mire megáll. De az már látszik, hogy elkezdett fékezni. És ha csökkenni nem is fognak az árak az elkövetkező fél évben, mindenképpen stagnálásra számíthatunk.

Üzleti Hírszerzés