Az Audi mint márka elvileg már túl van a 100-ik évfordulóján, de jóval hányattatottabb sorssal bír, mint a két másik prémiummárka. Az Audit eredetileg August Horch alapította 1910-ben, miután a saját nevét viselő Horch cégből kitúrták. Az Audi név maga is a Horch név jelentésének latin tükörfordítása. A márka később a négykarikás Auto Union részévé vált, amely a német birodalom keleti felének autóiparát egyesítette olyan többmárkás konglomerátummá, mint manapság a Volkswagen. Aztán el lehetett képzelni mi lett a veszte a konszernnek ’45-ben...

Azért az Auto Uniont ’49-ben újjáalapították nyugatnémet székhellyel, és rengeteg kavarás után megérkezett a nagy ember, Ferdinand Karl Piëch, aki rendbe szedte az Audi márkát, és magalapozta azt, aminek ma ismerjük. Személyes meggyőződésem, hogy a mai értelemben vett prémiummárka Audi valahol a 90-es években született meg. Felmerülhet ez esetben a kérdés: akkor meg minek ide múzeum?



Nos, ezt érezték valahol az Audinál is, mert például Techno Classicára ez évben inkább az szülinapos NSU-t delegálták, és ez a belátás adja meg a Múzeum értelmét. Az Audi Museum ugyanis egyben az Auto Union márka múzeuma is, amely egy nagymúltú és többmárkás konszern legjavát igyekszik bemutatni, az Audi mai arculatát tükröző modern és elegáns épületkomplexumban.



A tárlat sok más autómúzeumhoz hasonlóan az épület tetején indít, és igyekszik egy történeti sorrendet tartani. A második világháború előtti modellek között pedig akad szép számmal érdekesség, a kerékpároktól a luxus limuzinokon át az Auto Union tragikus sorsú rekordkísérletéig.

Ez utóbbi azért is érdekes, mert épp az előző nap sikerült a Mercedesnél megnézni azt az autót, amely sikerrel beállította a rekordot. A felső emeleten indul a múzeum legnagyobb attrakciója, az óriás páternoszter, amelyen általában egy tematikus tárlatot forog körbe, néha olyan különlegességekkel mint az Audi sportkupé-tanulmányai.



Most azonban ezt csúnyán bebuktam, a nehéz gépezet aznap az Audi számára felettébb kedves Avant kombikat pörgette, amely engem sajnos annyira lelkesített fel, mintha a gyárban élőben szurkolhattam volna a mattfehér festék száradásának.

A teljes cikk az autossagok.blog.hu oldalon olvasható.