– A Média Építészeti Díjon az almagyari Venyige Borterasz és Spa projekttel nyertek. Miért pont erre a kivitelezésre esett a választás, és honnan jött az ötlet a terület ilyen jellegű hasznosítására?

– Ez az épület az egyik kedvencünk, a kivitelezéshez a helyszínt a megbízók találták meg még 2007-ben, egy elvadult, elhanyagolt szőlőbirtokot. Amikor ezt a dűlőt felfedezték, találtak egy évtizedek óta elvadultan nevelkedő kékszőlőt, amit érseki szőlőnek neveztek el. Bevizsgáltatták, szaporították, újratelepítették a területet, és 2012 óta szüretelik is, ebből készül az almagyari érseki szőlőbirtok borai is. Közben az is világossá vált a megbízók számára, hogy nemcsak egy szőlőt mentenek meg, és egy új dűlőt hoznak létre, hanem vendéglátásra is alkalmas helyet hoznak létre. Az ötletük az volt, hogy szembemenve az egri vagy inkább magyarországi gyakorlattal, amely a pincékhez köti a látogatókat, ők inkább a bor előállításának helyszínén fogadják a vendégeket. Vagyis kiviszik a vendégeket a dűlőre, ahol a szőlő érik, és a tájat, a szőlőtermesztést is megmutatják nekik.

– A díjazás egyik fő indokát az épületnek a tájjal és a természettel való harmonikus egysége jelentette. Eleve ez a koncepció vezette Önöket a tervezés során, vagy a helyszín adottságai miatt alakult ki ilyennek az épületkomplexum?

– A helyszínt és az alapötletet a megbízók hozták, hogy úgy mondjam, ami egyébként abszolút testhez álló feladat volt számunkra, a hasonló szemlélet miatt. A Borterasz és Venyige Spa végső formáját közös találtuk ki, a végeredmény egy fogadóépület és kiszolgálóterasz lett, emellett pedig három kunyhó készült, amelyek a tulajdonosok alvóhelyei lettek volna. Időközben ez a vendégek nyáresti pihenését is szolgáló építmény lett. Az úgynevezett kilátó, ami inkább egy emelvény vagy terasz, a szőlők fölé emelkedik, és lehetővé teszi a tájban való gyönyörködést, valamint egy medence is készült a nyári hőség ellen. A meglévő épületek és a terület újrahasznosítása során eredeti alapcél volt a természetnek való tér meghagyása, az épületek használatának korlátozottsága is ezt jelzi, szándékosan nem lettek például téliesítve. Az épületek szándékosan nem hozzák azt a 21. századi komfortszintet, ezért a nyár végével nemcsak a természet pihenhet meg, hanem a vendégek is elvonulnak. Így kifejeződött az a szándék, hogy a természetet ne hódítsa meg teljesen az ember, hanem egy együttélés tudjon megvalósulni.

– A projektet Önök nevezték, választották ki a versenyre?

– 2014 nyarán került átadásra a projekt, amiről valami módon tudomást szerzett az Építészfórum és az Oktogon magazin is. Ők tették közzé róla a hírt, majd megkérdezték, hogy a Média Díjra nevezhetnék-e. A versenynek egy háromfős nemzetközi zsűrije válogatta ki a 65 mű közül a döntőbe ezt is, így került megmérettetésre.

– Mennyire lepte meg Önöket az első helyezés?

– Abszolút meglepett minket, nem számítottunk rá, már maga a publikálás és a nevezés is óriási élmény és meglepetés volt, ráadásul amikor az első fordulón túljutottunk, arra már végképp nem számítottunk.

A belsőépítészeti különdíj „különdíjasa” Marián Balázs, aki a MÉD 2014 keretében
Feuertag Ottótól, a külön kategória és a díj alapítójától vehette át az elismerést
(Fotó: Europa Design)

– Mit gondol, mi volt a projekt erőssége, ami az első helyezést hozta?

– Nehéz kérdés, ha megpróbálok a zsűri fejével gondolkozni, akkor talán az őszinteség, természetesség. Nem üzleti koncepció állt a terv mögött, nem a természeti erőforrások végtelen kiaknázása, hanem egyszerűen a „jól élni” mentalitás. Azt hiszem, ebben az is nagy szerepet játszik, hogy az alapítók eredetileg maguknak építették, és közben jutottak el a közkinccsé tételig az ismerőseik, barátaik számára.

– Mennyire sikerült a tervekhez képest a kivitelezés, módosítana valamin utólag?

– Az egész tervben az érdekes az volt, hogy nem egy huszadik századi építészattitűd jellemezte a tervezést, magyarul kapok egy programot, az alapján megtervezek egy házat, amit majd a kivitelező felépít, hanem a programalkotás is közösen folyt az építtetővel. Aztán a tervezés folyamatos egyeztetések után állapot lett, megbízóval közösen folyt a tervezés, amit aztán a kivitelezővel közösen építettünk meg. Ez azért fontos, mert a kivitelezőnek sokszor olyan anyagokat és olyan szerkezeteket írtunk ki, ami nem standard, kereskedelmi forgalomban kapható dolog volt. Mivel az egyik megbízó édesapja volt, nem lázadt fel, hanem folyamatos egyeztetés, megoldáskeresés zajlott. Ez adta az ízét a dolognak, hogy elejétől végéig, az utolsó szögig végigkísértük az elkészültét. A legvégén a kivitelezésnél volt egy-két kisebb eltérés a tervtől, de nem feltétlenül lehet észrevenni, és nem ártott a projektnek.

– Mik a terveik a jövőben, hasonló projektekben gondolkodnak, vagy egyelőre várnak, mit reagál a piac?

– Az építészek általában megbízás alapján vállalnak munkát, ez után a munka után azonban két megbízás is érkezett, hasonló léptékű és érdekességű. Reméljük, hogy ezek a projektek is végig fognak futni, és hasonló örömet okoznak majd nekünk és a megbízóknak is. Mi nagyon szeretnénk ezen az elven működő projekteket, mivel a folyamatot végigkísérő tervezési munkák azok, amelyekkel igazán hiteles és értékes építészetet lehet művelni.

– Piaci trendet képvisel Ön szerint a két újabb megrendelés?

– Nehéz két induló projektből levonni mély következtetéseket a piacról. Én úgy gondolom, hogy nincs jó építészet, jó megbízó nélkül. Nagyon fontos, hogy a megbízó magáénak tudja az építkezést és az épületet, a programot is, és megbízzon azokban a szakemberekben, akik tanácsokkal látják el. A két új projektnél is ezt a bizalmat érezzük, és a Borterasznál is. Azzal a kreatív hozzáállással, amivel kezelték a projektet. Úgy látom, hogy sokféle jó megoldás van az építészetben, amit mi megpróbálunk, személyessé tenni ezt a megoldást a megbízó számára.

– A természet érvényesülését, az újrahasznosítást az épület több eleménél, berendezéseknél is fel lehet lelni. Mennyire volt ez előre eldöntött?

– Ezt mindig is szerettük volna, nagyon örültünk, hogy erre lehetőségünk nyílt, és további projekteknél is tervezzük érvényesíteni. Rengeteg kísérletezéssel jár, nem biztos, hogy jobb termék jön létre, mint a kereskedelemben kapható, de ezzel megy előre a világ.

– Volt konkrét olyan anyagpárosítás, ami rendkívülinek mondható?

– Aminek rendkívül örültünk, hogy találtunk a kivitelezés során egy tufakő zúzalékot, ami építési hulladék, ez az egri pincék kivájása során keletkezik, rengeteg található belőle a környéken. Nagy költséggel jár ennek az elszállíttatása, ezt az ingyen anyagot próbáltuk meg újrahasznosítani, felhasználni az építéshez. Több hónapos kísérletezés után előállt egy receptúra és egy technológia, amivel egy földbeton vagy kőbeton szerkezet jött létre. Anyagában, szerkezetében, textúrájában nagyon hasonlít a kivájt falakhoz, ugyanolyan réteges, a tufakő lerakódása is látható. Számunkra ez volt ez az egyik nagy felfedezés, a környéken található anyagokat felhasználva építeni valami újat. A helyi építészeti hagyomány is nagyjából ezt csinálta évszázadokon keresztül, helyi anyagokból épített kézi vetésű és döngölésű falakat, ezt vályognak hívták. Mi egy kicsit mélyebbre ástunk, mert tufakőből építettünk, de ugyanolyan döngölős technológiával.

– Tervezik a népszerűsítését, értékesítését ennek az anyagnak?

– Őszintén szólva nem gondoltuk, hogy levédjük, vagy hasonló. Annyira nem bonyolult a technológia, másrészt nagyon nehéz megfogni a levédetését, mert végül is cementtel és vízzel keverjük, de ezt az alapanyag szemcsemérete is meghatározza, milyen arányban. Egy másik projektnél hasonló módon, kővel kísérletezünk, milyen arányokkal tudunk előállítani főfalat. Nagyon fontos, hogy esztétikus, emberközeli végeredmény jöjjön ki.

– Megújuló energiákat nem terveztek alkalmazni a projekt során?

– De igen, részben meg is valósult, vannak zuhanycsaptelepek, amelyek a nap hőjével melegített vizet használnak. Külön napkollektorral, napelemmel nem akartunk ezen a helyen elhelyezni, nemcsak azért mert nagyon művi, hanem annak reflexiója miatt, hogy összeégeti a dűlőt, kárt tesz a szőlőben. Más projektekben célunk természetesen használni ilyen elemeket is.

– Zöldtető vagy tetőkert sem merült fel az építés során?

– Volt egy ilyen tervváltozat is, amikor a zöldtető irányába mentünk el, de végül elvetettük építészeti okok miatt. Ez a fajta kunyhó és az elszórt telepítés egy hagyományokba beilleszkedő elem volt, a 16. századtól már a dűlőn ilyen kisebb építmények épültek, amelyek ma is láthatók Eger körül. Telepítésbeli, léptékkeresési válasz volt, ami ezt meghatározta. Másrészt egy folyamatos dilemma, hogy a zöld alkalmazást mennyire hozzuk közel az épületekhez. Vannak helyzetek, amikor inkább a természetnek a megerőszakolása, mintsem valós környezettudatos alkalmazás, ami átüt. A zöld tetők, ha rosszul vannak elkészítve, vagy túl alacsony a föld, átégnek, ugyanez igaz a falakra is, nagyon sok gondoskodást igényelnek, ami a környezetünket általában nem jellemzi.

(A hír szerzője: OGH Hírügynökség)