Az idei év harmadik negyedévében 8511 cég szűnt meg Magyarországon – derül ki az Opten céginformációs szolgáltató legfrissebb adataiból. Ebből több mint 2700 volt felszámolás, és 4600 kényszertörlés. Az előző év azonos időszakához képest ez 32 százalékos növekedés: vagyis nagyon sok vállalat néz megoldhatatlannak tűnő probléma elé. Éppen ezért aktuális kérdés, milyen lehetőségek vannak még egy adósságcsapdába jutott cég helyzetének rendezésére.

A felszámolások és végelszámolások még mindig jelentős aránya a hazai vállalkozói körben a vezetők, tulajdonosok rossz vagy rosszul időzített reakcióinak is köszönhető. A Reconcept szerint a társaságok többsége nem hajt végre alapvető és lényegi változtatásokat, mert nem tudnak, vagy nem akarnak hozzányúlni kötöttségeikhez. Csak a napi problémákra koncentrálva sodródnak és nem választják azokat a hosszú távú, drasztikus beavatkozásokat, amelyek ilyenkor elengedhetetlenek. Ha születik is válasz, akkor is sokszor kései és drasztikus: klasszikus formája, amikor a tulajdonosi érdekkör indít felszámolási eljárást a saját cége ellen.

„A felszámolási és végelszámolási eljárás a társaság jogutód nélküli megszüntetését célozza. Ilyenkor a cég vagyonát likvidálják azért, hogy a hitelezők minél nagyobb mértékben pénzükhöz jussanak. Ám gyakran nem ez az ideális megoldás, hanem a cég továbbélését célzó pénzügyi reorganizáció, hiszen egy vállalat értéke magasabb, mint eszközeinek a likvidációs értéke (felszámolás, végrehajtás során amennyiért az eszközöket értékesíteni lehet). Ez a többletérték viszont csak továbbműködés során realizálható. A reorganizáció lehetőségével ma még kevesen élnek” – tudta meg az OGH Hírügynökség Pilhál Zsolttól, az adósságspirálba jutott cégeken segítő Reconcept Kft. ügyvezető partnerétől.

A reorganizáció célja a társaság működésének, pénzügyi struktúrájának az új alapokra helyezése éppen azért, hogy megelőzzék a felszámolási eljárást. A folyamat során a társaság tágan értelmezett finanszírozói köre (szállítók, hitelezők, tulajdonosok) új együttműködési rendszert alakít ki, amelynek működtetése révén, hosszú távon jutnak hozzá a felek a cégben lévő forrásaikhoz. Ráadásul reményeik szerint nagyobb összeg folyik be hozzájuk, mint az esetleges felszámolásból.
Ilyenkor már régen nem (csak) a bevételi és költségoldali hatékonyságról van szó. Az alapvető üzleti és pénzügyi modellt kell felülvizsgálni, a mérlegszerkezetet átalakítani. Ehhez először olyan tárgyalási szituációt, feltételrendszert és időkeretet kell kialakítani, amely segíti a hosszú távú megoldás irányába való elkötelezett haladást.

Minden érintett számára komoly és hosszú távú előnyei vannak a reorganizációnak.

• A dolgozók szempontjából megmaradnak a munkahelyek vagy azok egy része.

• Az állam számára fontos lehet, hogy egy adófizető, munkahelyeket megtartó vállalkozás tovább él.

• Az üzleti partnereknek továbbra is számíthatnak egy vevőre vagy éppen szállítóra.

• A tulajdonosok és vezető tisztségviselők (menedzserek) szempontjából az üzleti „jó hírnév” megtartása a legfontosabb előny. A felszámoláshoz és a külföldi cégtemetőkbe történő eladáshoz képest a reorganizáció révén megőrizhető a tulajdonosok presztízse (ún. üzleti track-recordja). A mai törvények szerint a vezető tisztségviselőkre, a többségi tulajdonosokra és azok vezető tisztségviselőire számos felelősségi szabály vonatkozik. A reorganizáció során a folyamat alapvető része, hogy ezen szabályoknak az érintettek teljes körűen megfelelnek. Más esetben sajnos szinte mindig tetten érhető olyan esemény vagy folyamat, ahol valaki(k) nem szabályosan vagy törvényesen járt(ak) el – leggyakrabban a hitelezővédelmi szabályokat megsértve.

• A reorganizáció előnye, hogy segít a vállalkozás kereteit is újraértelmezni, amiből tanulhat a tulajdonos és a menedzsment is. A felszámolás után viszont elmarad a tanulság, és ha a cégvezető új üzletbe kezd, ugyanazokat a hibákat követi majd el – csak éppen már nem makulátlan múlttal.

Vannak persze nehézségek is. A legfontosabb közöttük, hogy a reorganizációs folyamat sok időt és energiát vesz igénybe. „Mindig kompromisszumra van szükség, ha egynél több szereplő ül az asztalnál. Összetett és minél több érdeket szolgáló program egyeztetése, megvalósítása a cél. Ez pedig nem megy hamar” – osztja meg tapasztalatait Pilhál Zsolt. „A folyamat gyorsítása és hatékonyabbá tétele miatt célszerű specialista szakértők igénybevétele.”

A tisztán erőből történő érdekérvényesítés ilyenkor hatástalan, csak rossz megoldást szülhet. Valószínű, hogy nem születik megegyezés, ami egyenes út a felszámoláshoz. Más esetben pedig látszat megállapodás jön létre, amelyből a rosszabbul járt fél azonnal a kiutat kezdi keresni.

(OGH)