Az alapító minőségmániájának köszönhetően a Prima Maroni Kft. vevőköre folyamatosan nőtt, így szinte kényszerből vált manufaktúrából üzemmé. Pályázataik ugyan nem sikerültek, de a cégvezető nem bánja. Inkább büszke rá, mert így saját erőből valósították meg beruházásaikat. Többen is megkérdőjelezték Schweickhardt György józan ítélőképességét, amikor a nyolcvanas évek végén maszek cukrászként besétált a Petőfi Nyomdába, és akkoriban méregdrágának számító alumínium csomagolópapírt rendelt gesztenyés termékei számára. „A zsírpapír csomagolás 25 fillére helyett 1 forint 30 fillért fizettem az alumíniumért. Két év múlva viszont már mindenki ezt használta a szakmában” – meséli.
A Prima Maroni alapító tulajdonosa sosem spórolt a minőségen, megszállottságáról pedig semmi sem árulkodik jobban kedvenc saját terméke, a gesztenyerúd kifejlesztésénél. Ennek ötletét öt évig dédelgette magában, mire le tudták gyártani. A mintát a Túró Rudi adta, de a gesztenye nagyon nehezen formálható anyagnak bizonyult, így Schweickhardt „házi boszorkánymûhelyében” kísérletezett, és szakértőtől szakértőig járt.
A Gesztenye Marci névre keresztelt rudacska végül hosszas próbálkozás és egy saját fejlesztésû gépsor beüzemelése után csatlakozhatott a többi termékhez, a gesztenyepüréhez, a gesztenyeszívhez és a gesztenyegolyóhoz.
Cukrászdából üzembe
Jóllehet, családjában mindenki egyetemet vagy főiskolát végzett, Schweickhardt Györgyöt már gyerekként is a konyha vonzotta. Cukrásznak tanult. A mestervizsgáját olyan szakmabeliekkel együtt tette le, mint Auguszt József, Daubner György vagy ifjabb Szamos László, s később sokan a vevői lettek. A nyolcvanas évek első felében két cukrászdát is nyitott.
Szabadidejében kezdett „gesztenyét gyártani” más cukrászok részére, a kézi készítésû, magas minőségû gesztenyemassza pedig hamar felkeltette a legpatinásabb helyek figyelmét is. Így Schweickhardt a régi iskolatársak üzleteinek ellátása mellett azon kapta magát, hogy a Gerbaud és a Hyatt ad le nála rendelést. A partnerek visszajelzései alapján folyamatosan tökéletesítette gesztenyéjét. Sokukkal máig jó viszonyban van: cége Gesztenyéskönyv címû szakácskönyvéhez olyan elismert mesterek adták a nevüket, mint például Kalla Kálmán, a Gundel főszakácsa.
Tömegtermelésre váltott
A termékek híre gyorsan terjedt, és az esetek nagy hányadában a vevők keresték meg őket, nem pedig fordítva. Egy idő után a kereskedelmi láncok érdeklődését is felkeltették. Így ma a Prima Maroni a Spar, az Iglo és az osztrák Unilever részére is gyárt saját márkás termékeket, s a magyar piac közel 30 százalékát uralja évi mintegy 1000 tonna gesztenye feldolgozásával.
Nem volt könnyû átállni a kézi gyártásról a tömegtermelésre, és eljutni a napi 200 kiló feldolgozott gesztenyétől a mai, óránkénti 1800 kilós mennyiségig. Üzemet vásároltak Csepelen – ekkor még Kenesei és Társa Kft. néven, feleségével, Kenesei Katalinnal –, végül 1996-ban leszerződtek az Unileverrel kizárólagos gyártásra. Az egy évig tartó közös munkának a partner stratégiai átszervezése vetett véget.
Az így kieső finanszírozás ellenére is újabb fejlesztésekbe kezdtek, olyan nagy igény volt a gesztenyemasszára: élelmiszerláncok – így a Spar vagy a Plus – folyamatosan keresték a céget. A szükséges évi több tízmillió forintot részben hitelből, részben önerőből teremtették elő, s minden évben visszaforgatták a nyereséget.
Nem baj, hogy nem jött be a pályázat
Talán furcsán hangzik, de Schweickhardt György büszke arra, hogy nyolc pályázaton is indultak, de egyet sem tudtak megnyerni. Mivel mezőgazdasági termékeket gyártanak, vidékfejlesztési kiírásokon vettek részt, többek között hûtőházra és üzemfejlesztésre pályáztak. „Hetet végül saját erőből valósítottunk meg. Dobták már úgy vissza az anyagunkat, hogy nem tartják elképzelhetőnek a csomagolás kivitelezését, pedig akkor már csak egy gép hiányzott a munka megkezdéséhez” – emlékszik vissza.
Ekkoriban jött rá arra, hogy nem lehet a végtelenségig saját rutinból és üzleti tapasztalatból vezetni a céget. A nagyobb volumenû termelés beindulása után olyan emberekre is szükség volt, akik más szemszögből nézik a vállalat mûködését. Ezért gazdasági ügyekben máig a közgazdász testvér, Schweickhardt Márta segít.
A válság elébe mentek
A nővér javaslatára tavaly átszervezték a céget, és az átalakításokkal elébe tudtak menni a válságnak. Megszüntették a helyi könyvelést, gazdasági tanácsadást vettek igénybe, és külsős szakemberekkel kezdtek együtt dolgozni.
Tíz évre visszamenőleg számítógépre vitték az összes heti eladásukat és akciójukat, ezeket az aktuális piaci mozgásokkal együtt havonta elemzik.
„Természetesen a mi eladásaink is visszaestek, de a változtatásoknak köszönhetően nem érintett minket annyira a recesszió” – mondja Schweickhardt. Be kellett látnia azt is, hogy a hatékonyság érdekében leépítésre kényszerül. A családias hangulatú vállalatban ez nem volt könnyû, de ügyelt arra, hogy bejelentése után először azok az alkalmazottak menjenek, akik viszonylag könnyen el tudtak helyezkedni máshol, a többieket pedig addig foglalkoztatta, amíg nem találtak új munkahelyet.
A Prima Maroni alapító tulajdonosa sosem spórolt a minőségen, megszállottságáról pedig semmi sem árulkodik jobban kedvenc saját terméke, a gesztenyerúd kifejlesztésénél. Ennek ötletét öt évig dédelgette magában, mire le tudták gyártani. A mintát a Túró Rudi adta, de a gesztenye nagyon nehezen formálható anyagnak bizonyult, így Schweickhardt „házi boszorkánymûhelyében” kísérletezett, és szakértőtől szakértőig járt.
A Gesztenye Marci névre keresztelt rudacska végül hosszas próbálkozás és egy saját fejlesztésû gépsor beüzemelése után csatlakozhatott a többi termékhez, a gesztenyepüréhez, a gesztenyeszívhez és a gesztenyegolyóhoz.
Cukrászdából üzembe
Jóllehet, családjában mindenki egyetemet vagy főiskolát végzett, Schweickhardt Györgyöt már gyerekként is a konyha vonzotta. Cukrásznak tanult. A mestervizsgáját olyan szakmabeliekkel együtt tette le, mint Auguszt József, Daubner György vagy ifjabb Szamos László, s később sokan a vevői lettek. A nyolcvanas évek első felében két cukrászdát is nyitott.
Szabadidejében kezdett „gesztenyét gyártani” más cukrászok részére, a kézi készítésû, magas minőségû gesztenyemassza pedig hamar felkeltette a legpatinásabb helyek figyelmét is. Így Schweickhardt a régi iskolatársak üzleteinek ellátása mellett azon kapta magát, hogy a Gerbaud és a Hyatt ad le nála rendelést. A partnerek visszajelzései alapján folyamatosan tökéletesítette gesztenyéjét. Sokukkal máig jó viszonyban van: cége Gesztenyéskönyv címû szakácskönyvéhez olyan elismert mesterek adták a nevüket, mint például Kalla Kálmán, a Gundel főszakácsa.
Tömegtermelésre váltott
A termékek híre gyorsan terjedt, és az esetek nagy hányadában a vevők keresték meg őket, nem pedig fordítva. Egy idő után a kereskedelmi láncok érdeklődését is felkeltették. Így ma a Prima Maroni a Spar, az Iglo és az osztrák Unilever részére is gyárt saját márkás termékeket, s a magyar piac közel 30 százalékát uralja évi mintegy 1000 tonna gesztenye feldolgozásával.
Nem volt könnyû átállni a kézi gyártásról a tömegtermelésre, és eljutni a napi 200 kiló feldolgozott gesztenyétől a mai, óránkénti 1800 kilós mennyiségig. Üzemet vásároltak Csepelen – ekkor még Kenesei és Társa Kft. néven, feleségével, Kenesei Katalinnal –, végül 1996-ban leszerződtek az Unileverrel kizárólagos gyártásra. Az egy évig tartó közös munkának a partner stratégiai átszervezése vetett véget.
Az így kieső finanszírozás ellenére is újabb fejlesztésekbe kezdtek, olyan nagy igény volt a gesztenyemasszára: élelmiszerláncok – így a Spar vagy a Plus – folyamatosan keresték a céget. A szükséges évi több tízmillió forintot részben hitelből, részben önerőből teremtették elő, s minden évben visszaforgatták a nyereséget.
Nem baj, hogy nem jött be a pályázat
Talán furcsán hangzik, de Schweickhardt György büszke arra, hogy nyolc pályázaton is indultak, de egyet sem tudtak megnyerni. Mivel mezőgazdasági termékeket gyártanak, vidékfejlesztési kiírásokon vettek részt, többek között hûtőházra és üzemfejlesztésre pályáztak. „Hetet végül saját erőből valósítottunk meg. Dobták már úgy vissza az anyagunkat, hogy nem tartják elképzelhetőnek a csomagolás kivitelezését, pedig akkor már csak egy gép hiányzott a munka megkezdéséhez” – emlékszik vissza.
Ekkoriban jött rá arra, hogy nem lehet a végtelenségig saját rutinból és üzleti tapasztalatból vezetni a céget. A nagyobb volumenû termelés beindulása után olyan emberekre is szükség volt, akik más szemszögből nézik a vállalat mûködését. Ezért gazdasági ügyekben máig a közgazdász testvér, Schweickhardt Márta segít.
A válság elébe mentek
A nővér javaslatára tavaly átszervezték a céget, és az átalakításokkal elébe tudtak menni a válságnak. Megszüntették a helyi könyvelést, gazdasági tanácsadást vettek igénybe, és külsős szakemberekkel kezdtek együtt dolgozni.
Tíz évre visszamenőleg számítógépre vitték az összes heti eladásukat és akciójukat, ezeket az aktuális piaci mozgásokkal együtt havonta elemzik.
„Természetesen a mi eladásaink is visszaestek, de a változtatásoknak köszönhetően nem érintett minket annyira a recesszió” – mondja Schweickhardt. Be kellett látnia azt is, hogy a hatékonyság érdekében leépítésre kényszerül. A családias hangulatú vállalatban ez nem volt könnyû, de ügyelt arra, hogy bejelentése után először azok az alkalmazottak menjenek, akik viszonylag könnyen el tudtak helyezkedni máshol, a többieket pedig addig foglalkoztatta, amíg nem találtak új munkahelyet.
Forrás: www.
