... meg évente hazánkban. Ennek okai között említhetjük a kínálati oldal szegmentáltságát, a többnyire banki forrásbevonáson alapuló finanszírozási kultúránkban a kockázatitőke-finanszírozás viszonylagos ismeretlenségét és a befektetők számára kisszámú jól felkészült, potenciális vállalatot. Utóbbi különösen fontos a vállalatvezetés számára az iparág mûködésének, a tranzakciók folyamatának pontos ismerete elengedhetetlen a forrásbevonáshoz. Száz kockázati tőkét bevonni akaró vállalatból csak 2-3 esetben történik tényleges befektetés és a legtöbb meghiúsult ügylet összességében erre vezethető vissza.

A forráshiánnyal küzdő vállalatoknak a szükséges tőke megszerzéséhez – magától értetődően – fel kell keltenie a kockázati tőkés érdeklődését. Ennek elengedhetetlen eszköze a formailag, tartalmilag és minőségileg is tökéletesen kidolgozott üzleti terv. Legkritikusabb része a maximum három oldalas vezetői összefoglaló. A befektető számára természetesen az egyik legfontosabb tényező az, hogy mekkora a befektetett tőke megtérülésének nagysága, a megtérülés kockázata és mekkora a finanszírozandó vállalkozás tőkeigénye.

Továbbá kulcskérdés, hogy a társaságot a szakterületükön és a megcélzott piacaikon egyaránt tapasztalt, energikus vezetőgárda irányítsa. A kockázati tőkés alapvetően a menedzsmentbe fektet be: rajtuk múlik, hogyan valósul meg a kitûzött stratégia, hogyan kezelik és oldják meg az időközben felmerülő problémákat. Az ajánlatok kiválasztásánál szerepet játszik még a vállalat életciklusának jellege, az ágazati környezet, a megszerezhető tulajdoni hányad nagysága, a társaság irányító és ellenőrző szerveiben betöltött pozíciók, valamint a kiszállás időpontjának és módjának kiszámíthatósága.

(A cikk folytatása itt olvasható!)