A felújított épületek és a fejlesztések eredményeként születő impozáns építészeti remekművek a fejlődés, a virágzó gazdaság, az állandó megújulás szimbólumoként foglalkoztatják az emberi képzeletet. Azonban az egyre szűkülő erőforrásokkal rendelkező világunkban sokakban merül fel a kérdés: mennyi időközönként, milyen gyorsan kell bontani és újjáépíteni? A hatékonyságra fókuszáló újépítésű, vagy a kora okán limitáltabb adottságú, felújított épületeknek kisebb az ökológiai lábnyoma? Zeley Csaba, a ConvergenCE ügyvezető igazgatója a „Europe GRI” konferencián járt, ahol az európai ingatlanpiac vezető befektetőivel, hitelezőivel és fejlesztőivel keresték a kérdésekre a választ.
Az épületek fűtésére, hűtésére, megvilágítására, vagyis az üzemeltetésre használt energia a 28 százalékát, az épületek teljes életciklusára vonatkozó, az anyagokhoz és az építési folyamatokhoz köthető szén-dioxid-kibocsátás pedig tizenegy százalékát teszik ki a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának. Világunk legszennyezettségéért tehát 39 százalékban felelősek az épületek és az építőipar, így a terület azonnali megoldásokért kiált. A helyzet súlyosságát felmérve az Egyesült Királyság kormánya például vállalta, hogy 2050-re nullára csökkenti az építésből és üzemeltetésből származó kibocsátást.
Napjainkban már elképzelhetetlen egy új épület tervezése, fejlesztése anélkül, hogy ne kapjanak kiemelt figyelmet a környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontok, hogy ne feleljen meg egy beruházás a legkorszerűbb energetikai követelményeknek és ne rendelkezzen BREEAM, vagy LEED minősítések valamely magasabb fokozatával. A minősítések megszerzése pedig nem csak egy szabályozásnak való megfelelés, hanem költségtakarékossági, értéknövekedési szempont is, egy döntő tényező az értékesítésnél és bérbeadásoknál. Az elmúlt héten tartott Europe GRI konferencia fő tanulságaként elmondható, hogy az épületfelújítás ökológiai lábnyoma jóval kisebb, mint az új fejlesztéseké.
A teljes cikk: Kíváló minősítést kapott a CityZen és a Kálvin Square Irodaház
