Csepeli György Ember 2.0. címmel figyelemre méltó könyvet írt a mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásairól. A jeles szociálpszichológus munkája napjainkban két ok miatt is aktuális: mind a koronavírus járvány leküzdésében, mind pedig a nemzetközi terrorizmus elleni harcban kiemelt szerepe van vagy lehet az összekapcsolt számítógépes hálózatokra épülő mesterséges intelligenciának, amennyiben képesek vagyunk a felhalmozott, és állandóan gyarapodó információtömeg operatív alkalmazásának jogi és etikai feltételeit megteremteni.

A kiterjesztett mesterséges intelligencia máris nagy hatású eszközzé vált a politikai vezetők kezében, mely lehetővé teszi a társadalmak totális ellenőrzését. Ezt azonban a demokráciákban, különös tekintettel az egyének egészségügyi, igazságügyi és bankkártya-adatainak összekapcsolására és nyilvántartására, a törvényekre hivatkozó jogvédő szervezetek igyekeznek megakadályozni.

Ugyanakkor a Big Data felhasználásának szigorú jogi korlátok közé szorítása megnehezíti a COVID-19 pandémia és a terroristák elleni védekezést, ahogy ezt a közelmúlt vészjósló eseményei egyértelműen bizonyítják Izraelben és Ausztriában.

Kezdjük talán a koronavírus járvány első hullámával. Izraelben ekkor merült fel, hogy a CDC (Betegségellenőrző és Megelőző Központ) tartsa nyilván az igazoltan fertőzött polgárok adatait, mindenekelőtt a mobiltelefonok által szolgáltatott, ún. cella-adatokat, melyek tulajdonosuk mozgását rögzítik, és ezáltal ellenőrizze, betartják-e a kötelezően elrendelt karantént. Hasonló technikai megoldás Magyarországon is rendelkezésre áll.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) május elején bejelentette, hogy letölthető a VírusRadar nevű okostelefonos alkalmazás, amelynek tömeges használatát hasznos eszköznek tarják a járvány elleni védekezésben. A tájékoztatás szerint az alkalmazás használata kétszeresen is önkéntes alapú: már az applikáció letöltése is a felhasználó döntésén múlik, másrészt a fertőzött használó önként küldi el vonatkozó adatait a járványügyi hatóságnak.

A fő problémát itt az önkéntesség, illetve az emberi jogok védelme jelenti. Mérlegelni kell, mi a fontosabb: a járvány elleni harc, vagy a totális kontroll kiépítésének veszélye a társadalom fölött? Hiszen ha az informatikusok egyszer összekapcsolják az állampolgárokra vonatkozó adatbázisokat, a mesterséges intelligencia birtokosai, illetve az adataikat felhasználó politikusok szinte korlátlan hatalomra tehetnek szert. Mivel a vírus ellen előbb-utóbb, valószínűleg már a jövő év közepére meglesz a védőoltás, a járvány elleni védekezést kockázatos lenne a Big Datára alapozni.

Legalább ekkora a gond a terrorizmussal, pontosabban a magányos terroristákkal. Azokkal, akik „hirtelen dzsihádra” készülnek, hogy magányos és gyilkos ámokfutást hajtsanak végre. Úgy, mint az albán származású, de Ausztriában született, húsz éves Kujtim Fejzulai, aki most november negyedikén négy embert gyilkolt meg Bécsben. Meg lehetett volna-e előzni ezt a gyilkosságot a mesterséges intelligencia alkalmazásával?

Tény, hogy vannak olyan kritériumok, melyek az iszlám nevében gyilkoló terroristákra jellemzőek. Ha az osztrák rendőrség, illetve a bűnmegelőző szerv ezeket figyelembe veszi, hatékonyabban felléphetett volna a „magányos dzsihadista” ellen.

Ezek között, akármennyire előítéletesnek is tűnik ez egyeseknek, első helyen az iszlámhoz való kötődés szerepel, ami Kujtim Fejzulainál adott volt, hiszen rendszeres látogatója volt két olyan, azóta bezáratott bécsi mecsetnek, ahol dzsihadista tanokat hirdettek. Figyelemre méltó még a potenciális terroristák életkora, iskolai pályafutása, társadalmi integrációjának foka, családi kapcsolatai.

Az „Iszlám Állam” bécsi harcosa, mint „Jungwiener”, havi kilencszáz euró segélyt, és kedvezményes lakást kapott Bécs városától. Nemcsak hogy nem dolgozott, de illegálisan ki akart jutni Szíriába is, hogy harcoljon a „kalifátusért”. Ezért börtönre ítélték, majd büntetésének teljes letöltése előtt szabadon engedték. Vagyis tömérdek adatbázisban szerepelt, ez mégsem bizonyult elegendő oknak ahhoz, hogy szorosan megfigyeljék, illetve felügyelet alá helyezzék.

Fejzulai tudatosan színlelt, elhitette rendőrségi pártfogójával, hogy a „deradikalizációs program” az ő esetében sikeres volt.

Fogalmazhatunk úgy is: Ember 1.0 (a terrorista) túljárt Ember 2.0 (a komoly informatikai bázisra támaszkodó pártfogó) eszén.

Hiába, óriási szakadék választja el a szándékot a gyilkosságtól, amit, legalábbis addig, míg el nem követik, csak valószínűsíteni lehet. Fejzulai esetében a keresőprogramok vészjelzéseinél erősebbnek bizonyult a ragaszkodás a jogállami eljáráshoz, illetve a „politikai korrektséghez”.

A teljes cikk: Big Data, járvány és terrorizmus