Fontos tudni, hogy a munkaerőkölcsönzés nem hazai sajátosság, globálisan és Európában is elfogadott, folyamatosan fejlődő iparág. Ha a nemzetközi kitekintéseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon még jelentős növekedési potenciál van ebben a foglalkoztatási formában, mivel Európa sok országában a hazainál magasabb arányt képviselnek az így dolgozók. Ez a jövő? Juhász Csongor, a Prohuman ügyvezető igazgatója válaszolt az összes kérdésre.
Pénzcentrum: "Megéri" ma Magyarországon kölcsönzött munkavállalónak lenni? Milyen hátrányok érik, milyen előnyök illetik meg azokat, akik nem közvetlenül annál a cégnél vannak alkalmazásban, ahová nap mint nap bejárnak dolgozni? Bizonyos esetekben kényszerhelyzetről van szó?
Juhász Csongor: Természetesen minden munkavállalói élethelyzet más és más, de általánosságban semmiképp sem mondhatjuk el, hogy kényszerhelyzet lenne.
Mivel számos területre közvetítünk dolgozókat, nagyobb esélyünk van az egyén számára leginkább megfelelő munka megtalálására. Ha pedig valamilyen okból egy munkáltatónál megszűnik egy munkahely, akkor kölcsönző cégkén gyorsan tudunk új munkahelyet találni máshol, hiszen több száz vállalattal dolgozunk együtt. Így elkerülhetők a munkakereséssel töltött bizonytalan hetek, hónapok, ami egyfajta biztonságot, folytonosságot hoz a dolgozó életébe.
Olyan eset is gyakori, hogy akár már másnap munkába tud állni valaki egy másik vállalatnál. Kölcsönzött munkavállalóként lehetőség van betekinteni különböző vállalatok életébe, kultúrájába, és közben sokféle, később hasznos tudást és tapasztalatot szerezni. Ha pedig valamelyik cég megtetszik, akkor a kolléga megcélozhatja, hogy ott hosszú távú, belsős munkatárssá váljon.
Mi a helyzet munkáltatói oldalról: számukra miért éri meg kölcsönzött munkaadót alkalmazni?
Egy több száz vagy ezer főt foglalkoztató cég esetében a létszám feltöltéséhez és megtartásához szükséges HR és adminisztrációs szervezet és annak költsége évről-évre egyre magasabb. Egy munkaerő-kölcsönző partner a szolgáltatásával ezt a költséget váltja ki részben, sőt van, hogy igen jelentős részben. A HR szolgáltató, a kölcsönző vállalat terhet, feladatokat, adminisztrációt vesz le a megbízó válláról és lehetővé teszi, hogy az ügyfél kisebb szervezettel, alacsonyabb hirdetési, kiválasztási és adminisztrációs költséggel vonja be az új dolgozókat a munkába.
Számos területen van komparatív költségelőnyünk például az által, hogy nagy mennyiségben, ezért olcsóbban hirdetünk, vagy hogy helyi irodáinkban folyamatosan végezzük a kiválasztást, adott esetben több cég számára is, és az adatbázisainkban is lényegesen több munkavállaló található, mint bármelyik ügyfélében. Jelenleg közel 340 ezer különböző képzettségű és hátterű ember szerepel országos adatbázisunkban. Összefoglalva, a megbízó vállalathoz képest hatékonyabb és fókuszáltabb szervezettel dolgozunk, így képesek vagyunk országosan, széles szakmai spektrumra és különböző HR elvárásokra költséghatékony megoldást nyújtani, tömegesen munkaerőt biztosítani. Mindezt gyorsan és rugalmasan.
Éppen a rugalmasság és gyorsaság volt, ami az elmúlt években és a vírus miatt is nagyon felértékelődött. A munkaerőhiányos helyzetben sok cég kizárólag a munkaerő-kölcsönzők segítségével tudta fenntartani a termelést, majd a COVID-19 okozta gazdasági sokk utáni újraindulásnál tudtunk gyorsan és a változó igényekhez mérten rugalmasan biztosítani munkaerőt.
Azt hiszem, az utóbbi időben a szektor létjogosultsága és elfogadottsága is egyértelművé vált, talán ezt mutatja az is, hogy a Prohuman a kormányzat stratégiai partnere lett. Magyar alapítású cégként erre különösen büszkék vagyunk, hiszen világ legismertebb vállalatai mellé kerültünk fel a partnerségi listában.
Az atipikus formában foglalkoztatott munkaerő sokkal rugalmasabb, viszont kevésbé elkötelezett - ez igaz állítás? Lehet, kell ezen változtatni?
Általánosságban nem igaz az állítás. Elsősorban a foglalkoztató hozzáállásán múlik mindez. Egyre inkább azt látjuk, hogy ez a megkülönböztetés nem életszerű a munkamorálra nézve. Ha a munkavállaló azt tapasztalja, hogy megfelelőek a munkakörülmények és az a bánásmód, amiben a munkáltatótól részesül, akkor az elkötelezettsége is magasabb lesz. Ebben nincs ma már szerintem igazán meghatározó szerepe a foglalkoztatottsági formának. Számszerűsíthető módon egyégként nem diszkriminálhat a foglalkoztató a kölcsönzött és a belsős munkatársak között - de ha például a bánásmód kicsit is eltérő, azt a munkavállaló érzékelni fogja, és ez csökkenti az elkötelezettségét. Sok partnerünk él a lehetőséggel, hogy az először kölcsönzötti jogviszonyban felvett munkavállalók közül a legjobb teljesítményt nyújtókat a későbbiekben saját állományába vegye, ami szintén kiváló motiváló erő. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy azonos pozícióban dolgozók kölcsönzött és nem kölcsönzött konstrukcióban foglalkoztatott dolgozókat nem díjazhat különböző módon az alkalmazó vállalat.
Magyarországon jelenleg hozzávetőlegesen hányan dolgoznak atipikus foglalkoztatási keretek között?
Mi a munkaerő-kölcsönzési piacra látunk rá a legjobban. Idei adat még nincs, de tavaly 160 -180 ezer volt az így foglalkoztatottak száma. A COVID-19 első hullámában 20-30 százalékos visszaesés volt megfigyelhető, de azóta zajlik a visszarendeződés, így most 170 ezerre becsülném a számukat. Csak a Prohuman kötelékében 13 ezer munkatárs dolgozik jelenleg ügyfeleinknél. Említést érdemel még a diákmunka, tavaly nyáron közel 300 ezer 15 és 24 év között fiatal dolgozott nyáron. Csak a Prohuman Diákmunka iskolaszövetkezeten keresztül több mint 11 ezer diák talált munkát, ez a szám idén 8 ezer körül alakult.
