Mennyi kell ezeket a jeleket komolyan venni?

A cég vagyonát dézsmáló dolgozó az esetek legnagyobb részében olyan viselkedési jegyeket mutat, amelyek általában könnyen észrevehetők. Egy több mint 2500 belső visszaélést feldolgozó nemzetközi kutatás arra az eredményre jutott, hogy a kétrészes cikksorozatunkban felsorolt hét leggyakoribb árulkodó jel közül legalább egy tetten érhető volt az esetek legnagyobb részében.

Bár ezeket a jeleket érdemes komolyan venni, fontos tisztában lenni azzal is, hogy a logika visszafelé nem működik automatikusan: egy magának való munkatárs, egy emberileg „nehéz eset” kolléga, vagy egy családi problémákkal küzdő dolgozó nem fogja automatikusan meglopni a céget. De a napvilágra került esetek azt bizonyítják, hogy érdemes erre is nyitott szemmel tekinteni a cégen belül. Az első részben a három leggyakoribb árulkodó jelet mutatjuk be.

Költekező életmód (42%)

Istvánt, egy műanyagipari cikkeket gyártó cég tulajdonosát már harmadik éve nyomasztotta, hogy bár a vállalkozás folyamatosan hozta a növekedési terveket, de a profit nem hogy nem nőtt a tervek szerint, még csökkent is ebben az időszakban. Ezen jártak a gondolatai akkor is, amikor az újév első munkanapján megérkezett cége telephelyére. Legnagyobb meglepetésére a parkolóban egy olyan vadonatúj terepjárót látott, amit a tervezett profitból már tavaly is meg akart venni a feleségének, de még idén sem sikerült. Mire az irodájába ért, már megtudta, hogy az egyik műszakvezetőjével bánt ilyen bőkezűen a Jézuska.

Néhány héttel később, amikor nagyjából már látszott, hogy milyen lopások folytak a cégnél évek óta, kezdett Istvánnal is derengeni: az ő fülébe is eljutottak már korábban hírek trópusi luxusnyaralásokról és más drága holmikról is, de nem vette komolyan az efféle pletykákat.

Utólag már egyértelmű volt: a műszakvezető legális jövedelmét messze meghaladó, egyre kevésbé titkolt életszínvonala és az indokolatlanul alacsony profit között egyenes összefüggés van. Az évek során több mint 20 millió forint került ki így István zsebéből, miközben az árulkodó jeleket már szinte az első pillanattól kezdve érzékelte.

Pénzügyi nehézségek (26%)

„- Csak kölcsön veszem. Vissza fogom tenni, amint lehetőségem lesz rá. A cégnem úgysem számít most ez a kis pénz, nekünk viszont nélkülözhetetlen.”

Máriát mindenki becsületes, megbízható embernek ismerte. Már nagyon régen a cégnél dolgozott, egyike volt az első alkalmazottaknak. Pontosan ismerte az összes adminisztratív feladatot és lelkiismeretesen el is végzett mindent, amit rábíztak. Amolyan jolly-joker lett: az „irodisták” közül szinte bárkit tudott helyettesíteni, neki köszönhetően még a nyári szabadságok alatt sem állt le az élet. Nem is volt kérdés, hogy amikor a tulajdonos házaspár hölgy tagja az operatív feladatokból kivonult a házipénztár és a bank kezelését delegálta, akkor rá esett a választás: régi, megbízható ember, rendezett családi háttérrel, már-már felnőtt gyerekekkel.

Aztán kezdődtek a bonyodalmak: Mária édesanyja súlyos beteg lett. Az ezzel járó extra kiadások még nem roppantották volna meg a családi költségvetést, de nem sokkal később Mária férjének megszűnt az állása és 55 évesen nem is kapott máshol munkát. Mindeközben a kisebbik gyereküket is felvették egyetemre, de az ország másik végébe, ahol albérletet is fizetniük kellett.

Mária nem volt egy panaszkodós fajta, nem akart terhére lenni senkinek, szinte soha nem kért segítséget.  Nem csak az volt elképzelhetetlen a számára, hogy bankhitelt vegyen fel, vagy hogy mástól segítséget kérjen, hanem az is, hogy egyáltalán beszéljen a nehézségeiről. Hálásan fogadta mind az édesanyja hogyléte felől érdeklődő kollégák kérdéseit, mind a kisebb gyermek egyetemi felvételéhez gratuláló kedves mondatokat. De miközben összeszorított foggal tette a dolgát és reménykedett a csodában (vagy a lottó főnyereményben), szépen lassan felélték összes tartalékukat: egy november végi napon eljutottak oda, hogy elfogyott minden pénzük…

Mivel teljesen és szó szerint vakon megbíztak Máriában, csak hónapokkal később, az éves zárás előkészítésekor kezdett felsejleni, hogy valami nincs rendben a pénztár és a bank könyveléssel. Mint ilyenkor szint mindig, először valami könyvelési vagy adminisztrációs hibára gyanakodtak. Csak lassan állt össze a kép, hogy több millió forintot vett fel Mária úgy a bankból, hogy azt nem vételezte be a házipénztárba. Amikor rákérdeztek, semmit sem tagadott, zokogva ismert be mindent.

A cégtulajdonos házaspár utóbb magától mondta el nekem: miközben a családias légkörben pontosan tudták, hogy milyen élethelyzetekkel kell Máriának megbirkóznia, eszükbe sem jutott, hogy ennek anyagi vonzatai ilyen kétségbeesett lépésre fogják őt sarkalni. „Miért nem kért előleget? Minden további nélkül adtunk volna!” – mondták.

Még egy fontos tanulság: ebben az ügyben messze nem az elsikkasztott néhány millió forint volt a legnagyobb veszteség a cégtulajdonosok számára, hanem az elveszített bizalom és a hosszú hónapokig fagyos munkahelyi légkör.

Szokatlanul szoros kapcsolat üzleti partnerrel (19%)

Ervin mindig minden üzleti partnerrel nagyon előzékeny volt. Csak néhányan dolgoztak abban az irodaszerekkel foglalkozó nagykereskedésben ahol is, ügyfél referensként. Néhány év alatt remekül bedolgozta magát nem csak a saját munkahelyén, de irigylésre méltóan jó viszont ápolt a beszállítókkal és az ügyfelekkel is.

Imre, a cég tulajdonosa már csak azért is nagyon örült ennek, mert így nem neki kellett az operatív ügyeken túl a pénzügyi elszámolásokkal és a szokásos partnerkapcsolati feladatokkal is foglalkozni. Emiatt viszont nem tűnt fel neki, hogy Ervin először olyan kérdésekben is elkezdett dönteni, ami egyáltalán nem az ő kompetenciája (kedvezmények, feltételek), de amire azután derült fény, hogy ezeket a kérdéseket látszólag megbeszélték és helyretették, arra aztán végképp nem számított.

A teljes cikk: A céges belső lopások árulkodó jelei – a 7 leggyakoribb, leleplező viselkedési forma (I. rész)