Hogyan hajtsa be a vállalkozás jogos kinnlevőségét? A követeléskezelő válasza természetesen az, hogy fogadjon szakcéget. Tavaly havonta 1300-nál több céget számoltak fel, és harmadával több cég ment tönkre, mint egy évvel korábban, jelentette az Opten 2010 elején. A végelszámolások száma 44 százalékkal emelkedett, 14 000-re. A legfrissebb, szerdai kimutatás szerint idén januárban kevesebb felszámolás és végelszámolás volt, mint tavaly, ám még így is nagyon magas a szám. Nem jó hírek a kinnlevőségek behajtásán ügyködő vállalkozóknak.
Szállítóként hitelezni tehát minden eddiginél kockázatosabb. Kérdés, ha nem fizetnek egy kkv-nak, vajon van-e több eszköz a kezében, mint hogy telefonálgasson, levelet írjon türelmesen vagy fenyegetőzve, de megpróbálja behajtani kinnlevőségét? Van-e elég információja ahhoz, hogy mindig a legcélravezetőbb lépéseket tegye meg? Elhiggye-e a fizetési ígéreteket? Jogi útra vigye-e az ügyet? Az fn.hu szakértőkhöz fordult.
Alapstratégia
A minimum az lenne, hogy amint lejárt a számla, rögtön telefonáljon rá a szállító a vevőre vagy írjon neki levelet, e-mailt. Ez kevés helyen bevett gyakorlat, de a számla lejártát követően akkor sem szabadna túl sokáig húzni a fizetést firtató első rákérdezést. Azt, hogy mit ígér a vevő, nem árt röviden feljegyezni, hogy legközelebb vissza lehessen rá térni. Ha továbbra sem küldi a pénzt, lehet újra érdeklődni, akár többször is. De nem a végtelenségig. Jó, ha a cégnél van kinnlevőségfelelős, és módszeresen végzi feladatát.
Az EOS-KSI igazgatója és a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információ Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) elnöke, Thummerer Péter szerint az adós szándéka, vagyis hogy akar-e, tud-e fizetni, általában 30 nap alatt kiderül, mint ahogy az is, hogy látszik-e valamilyen megoldás az adósság rendezésére. Amennyiben rendszerelvûség van egy cég követeléskezelésben, akkor az azt jelenti, hogy egyik adóssal sincs kivétel, ha 30 napon túli tartozása van, akkor azt a hitelező átadja egy profi partnernek – tette hozzá.
Kiegészítő lépések
Az Intrum Justitia követeléskezelő igazgatója Felfalusi Péter egyetértett ezzel, de másfajta lépéseket is megemlített. Mikrovállalkozásoknál nem biztos, hogy járható út, ám visszatérő megrendeléseknél hatékony eszköz lehet a fizetés kikényszerítésére a további szállítások felfüggesztése, vagyis a nyitott szállítások beszüntetése.
A késedelmi kamat kiszámlázása szintén folyamatos együttmûködésnél lehet célravezető, mert nemcsak az időbeni fizetés felé szoríthatja a vevőt, arra is jó, hogy kitermelje a szállítónak azt a költséget, amibe kerül, hogy adósa késlekedik a fizetéssel, tette hozzá a szakember. Egyszeri, többé nem ismétlődő vásárlásoknál ez a két út vagy már nem alkalmazható, vagy csak szépségtapasz.
A vevő okkal nem fizet
Ha a 30 napot nem is tartja be a hitelező cég, 60-90 napnál tovább semmiképpen ne várjon a pénzére, forduljon követeléskezelőhöz – javasolta mindkét szakember. A vevő ugyanis okkal nem fizet. Vagy gondjai vannak, amiken nem tud úrrá lenni, vagy nem is áll szándékában fizetni. Hogy melyikről van szó, azt nem biztos, hogy el tudja dönteni a pénzére váró szállító, mint ahogyan azt sem, meddig várjon, illetve milyen lépést tegyen, ha hiába vár.
Egy követeléskezelőnek a hitelezőnél jobb rálátása lehet az adósokra, hiszen nyilvántartást vezet róluk. Utána tud nézni, hogy akitől éppen pénzt vár a szállító, az szerepel-e az adósnyilvántartásukban, fizetett-e, és hogyan lehetett ezt elérni nála. A nyilvántartás ugyanakkor a rendszer gyenge pontja is, mert nincsenek összekapcsolva az egyes követeléskezelői adatbázisok, tehát minden cég csak a saját ügyeit ismeri, a többit nem.
Jó és rossz jelek feltételes módban
Ha három héten, egy hónapon belül sem lehet kontaktust találni az adóssal, akkor ott már baj van. A behajtó levél, telefon, személyes megkeresés útján is próbálja elérni az adóst – ha egyik sem jár sikerrel, ugyanez a helyzet, vázolja Felfalusi Péter. Valószínûleg reménytelen az az eset is, ha eladásra került az adós cég, mert e mögött többnyire cégeltüntetés, vagyis a kötelezettség alóli kibújás szerepel.
Ha elérhető az adós, arra is van remény, hogy meg lehessen értetni vele, fizetnie kell. Jó az esély, ha érezhetően nem kifogást keres, hanem szándékában áll fizetni. Ilyenkor jöhet szóba a fedezetbevonás vagy a részletfizetés.
Amikor van fizetési hajlandóság, vagyis mindkét vállalkozás meg akar maradni, akkor a követeléskezelő mindig igyekszik megtalálni az utat, módot, amivel mindkét fél jól jár, erősítette meg Felfalusi Péter. Gond akkor van, ha az adós nem akarja fenntartani a vállalkozását, főleg ha kifejezetten megváltásnak fogná fel, ha valaki bedöntené végre, hogy megszabaduljon a tartozásaitól.
Megoldás-e a felszámolás?
A hitelező minden egyes olyan ügyével, ami 60 napja lejárt, elmehet a bíróságra, és kérheti az adós felszámolását. De ez nem biztos, hogy jó üzenet, ha egyébként jó partnerségről volt szó: olyan, mintha valaki kopogtatás nélkül berúgná az ajtót.
A behajtás tulajdonképpen egy szûrő, ha nem is sikeres, azzal is nyer a megbízó cég, mert megtudja, lezárhatja-e könyvelési szempontból a kifizetetlen tételt, vagy érdemes-e jogi útra terelnie a követelés érvényesítését. Ez pedig fontos információ, mert a felszámoltatás egyrészt pénzbe kerül (követelés 1 százaléka), másrészt általában nagyon kétes a siker. Hiszen a felszámolások elenyésző részénél lehet arra számítani, hogy onnan pénzéhez jut a hitelező – emlékeztetett Thummerer Péter.
Mikor érdemes megindítani a felszámolást?
Csak akkor javasolt a felszámolás kezdeményezése, ha a követeléskezelés során kiderül, hogy az adós cég rendelkezik vagyontárgyakkal, mûködik és mûködni is akar. Ilyenkor esély van arra, hogy tartozását kifizesse még a felszámolási eljárás tényleges megkezdése előtt – hangsúlyozta.
Másrészt, ha olyan cégre kérne felszámolást a vállalkozás, amely egyébként egy öncsőddel és az ezzel járó 90 napos fizetési haladékkal képes lett volna lélegzethez jutni, és rendezni adósságait (ha nem számoltatták volna fel), akkor saját magától veszi el annak lehetőségét, hogy pénzéhez jusson, érvelt Thummerer Péter.
Nevét nem vállaló forrásunk azt is elmondta, még egy vagyonnal rendelkező cégnél sem biztos siker a felszámolás, ugyanis előfordul, hogy a felszámolóval összejátszva mentik ki a cégből a pénzt.
Válságban bárkiből lehet nem fizető adós
Válságban óvatosabban hiteleznek a bankok, olyan cégeknek is lehet likviditási gondjuk, akiknek eddig nem volt. Kiszáradtak a vállalkozások, és főleg a legkisebbek. Sokan beletették már az elmúlt 5-10 év során kitermelt magánvagyonukat is a cégükbe, hogy fenn tudják tartani, meg tudják menteni. Mára közülük nem kevesen jutottak el oda, hogy vagy nincs már mit betenniük, vagy nem akarnak többet betenni a cégükbe. Innen kiindulva tényleg rettentő sok fizetésképtelen mikrovállalkozás lesz a közeljövőben – fejtegette Felfalusi Péter.
Ezért is fontos minél előbb a követelések behajtása, akár saját szigorú belső lépésekkel, akár cégre bízva, akár jogi úton. Azért, hogy a mostani hitelező még abba a kategóriába essen, akit ki tudnak fizetni, jobb híján a magánvagyonból betett pénzből. A várakozás nem jó taktika, a hitelezőből is könnyen nem fizető adóst csinálhat.
A mikrovállalkozás könnyen billen
Sokszor látni, hogy a vállalkozás vezetője türelmes, megértő, reménykedik, megpróbálja házon belül megoldani a követeléskezelést. Mert olyan kedves ez az ügyfél, már olyan régóta vásárol nála, felhívta, hogy nehézségei vannak, stb. Csak akkor van baj, ha a kevés ügyfél közül többen is beállnak az ígérgetők közé – hívta fel a figyelmet Thummerer Péter.
Jellemző felállás, hogy néhány nagy ügyfél generál nagy forgalmat, és sok kicsi ügyfél legalább ugyanannyit. Ha nem fizetnek, egy mikrovállalkozás számára mindkettőből nagy a probléma. Ilyenkor megoldás lehet, hogy a nagy ügyfelekre koncentráljon a cég saját belső pénzügye, ha ilyen nincs, akkor könyvelője, illetve maga a cégvezető, ha egészen kicsi cégről van szó – ezeket tartsák kézben, a sok kicsi ügyfelet pedig, akik nagyon sok kontaktot igényelnek, bízzák rá egy követeléskezelőre, ha harminc napon túli nyitott tételek vannak.
Behajtás – miért is ne?
A tapasztalat mindenképpen a követelésbehajtó javára írható, valamint az is, hogy mögötte áll a teljes behajtási apparátus, valamint hogy csak ezzel a tevékenységgel foglalkozik, nem úgy, mint a szállító. Valószínû, hogy a követeléskezelő is ugyanazokat a kifogásokat hallgatja végig, mint a hitelező, mégis jobban tud olvasni a sorok között.
Pénzbe kerül
Ha a cég saját maga foglalkozik a kinnlevőségekkel, annak is vannak költségei, még ha többnyire nem is akkorák, mint ha egy szakcéget bíznának meg. Másrészt, ha sikerdíjas szolgáltatót fogadnak fel, annak csak akkor kell fizetni, ha befolyt a pénz. Az igaz, hogy a követeléskezelés pénzbe kerül, de a legtöbbe az kerül egy cégnek, ha egyáltalán nem folyik be a követelése.
Alapstratégia
A minimum az lenne, hogy amint lejárt a számla, rögtön telefonáljon rá a szállító a vevőre vagy írjon neki levelet, e-mailt. Ez kevés helyen bevett gyakorlat, de a számla lejártát követően akkor sem szabadna túl sokáig húzni a fizetést firtató első rákérdezést. Azt, hogy mit ígér a vevő, nem árt röviden feljegyezni, hogy legközelebb vissza lehessen rá térni. Ha továbbra sem küldi a pénzt, lehet újra érdeklődni, akár többször is. De nem a végtelenségig. Jó, ha a cégnél van kinnlevőségfelelős, és módszeresen végzi feladatát.
Az EOS-KSI igazgatója és a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információ Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) elnöke, Thummerer Péter szerint az adós szándéka, vagyis hogy akar-e, tud-e fizetni, általában 30 nap alatt kiderül, mint ahogy az is, hogy látszik-e valamilyen megoldás az adósság rendezésére. Amennyiben rendszerelvûség van egy cég követeléskezelésben, akkor az azt jelenti, hogy egyik adóssal sincs kivétel, ha 30 napon túli tartozása van, akkor azt a hitelező átadja egy profi partnernek – tette hozzá.
Kiegészítő lépések
Az Intrum Justitia követeléskezelő igazgatója Felfalusi Péter egyetértett ezzel, de másfajta lépéseket is megemlített. Mikrovállalkozásoknál nem biztos, hogy járható út, ám visszatérő megrendeléseknél hatékony eszköz lehet a fizetés kikényszerítésére a további szállítások felfüggesztése, vagyis a nyitott szállítások beszüntetése.
A késedelmi kamat kiszámlázása szintén folyamatos együttmûködésnél lehet célravezető, mert nemcsak az időbeni fizetés felé szoríthatja a vevőt, arra is jó, hogy kitermelje a szállítónak azt a költséget, amibe kerül, hogy adósa késlekedik a fizetéssel, tette hozzá a szakember. Egyszeri, többé nem ismétlődő vásárlásoknál ez a két út vagy már nem alkalmazható, vagy csak szépségtapasz.
A vevő okkal nem fizet
Ha a 30 napot nem is tartja be a hitelező cég, 60-90 napnál tovább semmiképpen ne várjon a pénzére, forduljon követeléskezelőhöz – javasolta mindkét szakember. A vevő ugyanis okkal nem fizet. Vagy gondjai vannak, amiken nem tud úrrá lenni, vagy nem is áll szándékában fizetni. Hogy melyikről van szó, azt nem biztos, hogy el tudja dönteni a pénzére váró szállító, mint ahogyan azt sem, meddig várjon, illetve milyen lépést tegyen, ha hiába vár.
Egy követeléskezelőnek a hitelezőnél jobb rálátása lehet az adósokra, hiszen nyilvántartást vezet róluk. Utána tud nézni, hogy akitől éppen pénzt vár a szállító, az szerepel-e az adósnyilvántartásukban, fizetett-e, és hogyan lehetett ezt elérni nála. A nyilvántartás ugyanakkor a rendszer gyenge pontja is, mert nincsenek összekapcsolva az egyes követeléskezelői adatbázisok, tehát minden cég csak a saját ügyeit ismeri, a többit nem.
Jó és rossz jelek feltételes módban
Ha három héten, egy hónapon belül sem lehet kontaktust találni az adóssal, akkor ott már baj van. A behajtó levél, telefon, személyes megkeresés útján is próbálja elérni az adóst – ha egyik sem jár sikerrel, ugyanez a helyzet, vázolja Felfalusi Péter. Valószínûleg reménytelen az az eset is, ha eladásra került az adós cég, mert e mögött többnyire cégeltüntetés, vagyis a kötelezettség alóli kibújás szerepel.
Ha elérhető az adós, arra is van remény, hogy meg lehessen értetni vele, fizetnie kell. Jó az esély, ha érezhetően nem kifogást keres, hanem szándékában áll fizetni. Ilyenkor jöhet szóba a fedezetbevonás vagy a részletfizetés.
Amikor van fizetési hajlandóság, vagyis mindkét vállalkozás meg akar maradni, akkor a követeléskezelő mindig igyekszik megtalálni az utat, módot, amivel mindkét fél jól jár, erősítette meg Felfalusi Péter. Gond akkor van, ha az adós nem akarja fenntartani a vállalkozását, főleg ha kifejezetten megváltásnak fogná fel, ha valaki bedöntené végre, hogy megszabaduljon a tartozásaitól.
Megoldás-e a felszámolás?
A hitelező minden egyes olyan ügyével, ami 60 napja lejárt, elmehet a bíróságra, és kérheti az adós felszámolását. De ez nem biztos, hogy jó üzenet, ha egyébként jó partnerségről volt szó: olyan, mintha valaki kopogtatás nélkül berúgná az ajtót.
A behajtás tulajdonképpen egy szûrő, ha nem is sikeres, azzal is nyer a megbízó cég, mert megtudja, lezárhatja-e könyvelési szempontból a kifizetetlen tételt, vagy érdemes-e jogi útra terelnie a követelés érvényesítését. Ez pedig fontos információ, mert a felszámoltatás egyrészt pénzbe kerül (követelés 1 százaléka), másrészt általában nagyon kétes a siker. Hiszen a felszámolások elenyésző részénél lehet arra számítani, hogy onnan pénzéhez jut a hitelező – emlékeztetett Thummerer Péter.
Mikor érdemes megindítani a felszámolást?
Csak akkor javasolt a felszámolás kezdeményezése, ha a követeléskezelés során kiderül, hogy az adós cég rendelkezik vagyontárgyakkal, mûködik és mûködni is akar. Ilyenkor esély van arra, hogy tartozását kifizesse még a felszámolási eljárás tényleges megkezdése előtt – hangsúlyozta.
Másrészt, ha olyan cégre kérne felszámolást a vállalkozás, amely egyébként egy öncsőddel és az ezzel járó 90 napos fizetési haladékkal képes lett volna lélegzethez jutni, és rendezni adósságait (ha nem számoltatták volna fel), akkor saját magától veszi el annak lehetőségét, hogy pénzéhez jusson, érvelt Thummerer Péter.
Nevét nem vállaló forrásunk azt is elmondta, még egy vagyonnal rendelkező cégnél sem biztos siker a felszámolás, ugyanis előfordul, hogy a felszámolóval összejátszva mentik ki a cégből a pénzt.
Válságban bárkiből lehet nem fizető adós
Válságban óvatosabban hiteleznek a bankok, olyan cégeknek is lehet likviditási gondjuk, akiknek eddig nem volt. Kiszáradtak a vállalkozások, és főleg a legkisebbek. Sokan beletették már az elmúlt 5-10 év során kitermelt magánvagyonukat is a cégükbe, hogy fenn tudják tartani, meg tudják menteni. Mára közülük nem kevesen jutottak el oda, hogy vagy nincs már mit betenniük, vagy nem akarnak többet betenni a cégükbe. Innen kiindulva tényleg rettentő sok fizetésképtelen mikrovállalkozás lesz a közeljövőben – fejtegette Felfalusi Péter.
Ezért is fontos minél előbb a követelések behajtása, akár saját szigorú belső lépésekkel, akár cégre bízva, akár jogi úton. Azért, hogy a mostani hitelező még abba a kategóriába essen, akit ki tudnak fizetni, jobb híján a magánvagyonból betett pénzből. A várakozás nem jó taktika, a hitelezőből is könnyen nem fizető adóst csinálhat.
A mikrovállalkozás könnyen billen
Sokszor látni, hogy a vállalkozás vezetője türelmes, megértő, reménykedik, megpróbálja házon belül megoldani a követeléskezelést. Mert olyan kedves ez az ügyfél, már olyan régóta vásárol nála, felhívta, hogy nehézségei vannak, stb. Csak akkor van baj, ha a kevés ügyfél közül többen is beállnak az ígérgetők közé – hívta fel a figyelmet Thummerer Péter.
Jellemző felállás, hogy néhány nagy ügyfél generál nagy forgalmat, és sok kicsi ügyfél legalább ugyanannyit. Ha nem fizetnek, egy mikrovállalkozás számára mindkettőből nagy a probléma. Ilyenkor megoldás lehet, hogy a nagy ügyfelekre koncentráljon a cég saját belső pénzügye, ha ilyen nincs, akkor könyvelője, illetve maga a cégvezető, ha egészen kicsi cégről van szó – ezeket tartsák kézben, a sok kicsi ügyfelet pedig, akik nagyon sok kontaktot igényelnek, bízzák rá egy követeléskezelőre, ha harminc napon túli nyitott tételek vannak.
Behajtás – miért is ne?
A tapasztalat mindenképpen a követelésbehajtó javára írható, valamint az is, hogy mögötte áll a teljes behajtási apparátus, valamint hogy csak ezzel a tevékenységgel foglalkozik, nem úgy, mint a szállító. Valószínû, hogy a követeléskezelő is ugyanazokat a kifogásokat hallgatja végig, mint a hitelező, mégis jobban tud olvasni a sorok között.
Pénzbe kerül
Ha a cég saját maga foglalkozik a kinnlevőségekkel, annak is vannak költségei, még ha többnyire nem is akkorák, mint ha egy szakcéget bíznának meg. Másrészt, ha sikerdíjas szolgáltatót fogadnak fel, annak csak akkor kell fizetni, ha befolyt a pénz. Az igaz, hogy a követeléskezelés pénzbe kerül, de a legtöbbe az kerül egy cégnek, ha egyáltalán nem folyik be a követelése.
behajtási díjak
A behajtás (siker)díja sok mindentől függ, a tartozás korától, az ügyértéktől, az adós státusától, stb. A MAKISZ elnöke szerint nagyságrendileg a következő tételekkel lehet számolni:
- 30-60 napon belüli tartozásnál 5-9 százalék,
- 60-90 napon belüli tartozásnál 10 százalék körül, nagyobb ügymennyiség esetén akár ez alatt,
- ennél régebbi tartozásnál 10-20 százalék körül alakulhat a sikerdíj.
(A Direktinfo ügyvezetője szerint viszont bőven akadnak olyan cégek is, amelyek éven belüli kintlévőségnél sosem kérnek 6-8 százaléknál többet.)
Fontos lenne a kinnlevőségek keletkezésének megelőzése is, vagyis hogy szerződéskötés előtt információt szerezzenek a leendő partnerről, milyen múltja van, milyenek a fizetési szokásai, veszteséges vagy nyereséges, hány alkalmazottja van, milyen az autóparkja, ki jogosult eljárni a cég nevében, stb.
A céginformáció igénybevétele sem garancia a 100 százalékos biztonságra, de nagyban hozzásegítheti a cégvezetőt egy jó döntéshez – szögezte le Thummerer Péter. S a szélhámosok kiszûréséhez, akik közül néhányan most arra szakosodtak, hogy megrendelőiket elvesztett szállítóknál jelentkeznek vevőként, aztán eltûnnek fizetés nélkül.
(Forrás: www.fn.hu)
