A vállalati csődöket figyelemmel kísérő Coface Hungary felmérése szerint az idén az első negyedévben közel 25 százalékkal nőtt a fizetésképtelenné vált cégek száma az egy évvel korábbihoz képest. A kutatók szerint ez tovább romolhat a következő időszakban. Leginkább a nagy- és kiskereskedelem, az építőipar, az autóipar bizonyos területei, az autókereskedelem, valamint a szórakoztatóelektronika és a logisztika - ezen belül is a fuvarozás - veszélyeztetett iparág. Ebben a helyzetben a túlélés érdekében nincs más lehetőségük a cégeknek, mint a költségek maximális leszorítása és a kockázatos partnerek kiszûrése.

A vállalatok legnagyobb problémája - ahogy a „békeidőben", úgy a válság idején is - a pénzszûke, csakhogy ez most elképzelhetetlen méreteket öltött. Éppen emiatt még a stabil, megbízható piaccal és megrendelésállománnyal rendelkező cégek sem kapnak hitelt a bankoktól. Így mára a napi termelés finanszírozása sem biztosított minden esetben. Ez a felállás nemcsak a kis- vagy közepes cégekre igaz, hanem a több száz főt foglalkoztató nagyvállalatokra is. Olyan hungarikumokat előállító neves cégek, mint a Pick, a Globus vagy a Hollóházi porcelánmanufaktúra is komoly kátyúba jutottak.

Az egyébként jól mûködő, magas technológiai háttérrel rendelkező cégek eddig már több ezer munkatársuktól váltak meg, de ez mégsem elegendő, némelyiknek a holnapja is kérdéses. Mint egy lapunknak nyilatkozó szakember elmondta, a válság több, nehezen megoldható feladat elé állította a cégek menedzsmentjeit. Egyrészről a jelentősen visszaeső kereslet, a csökkenő bevétel jelent gondot, ami miatt nehezebbé válik  a hitel törlesztése, a  bérek fizetése. Amíg korábban a bankok a stabil cégek esetében hajlandóak voltak hitelt nyújtani, addig most csak a legritkább esetben partnerek.

Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára kérdésünkre elmondta, részben érthető a bankok magatartása. A korábbi rossz hitelkihelyezésük miatt sok veszteség éri őket a nem fizető cégek révén. Létezik „banki körbetartozás" is.  A bankok félnek  attól, hogy a válság idején jó cégek sem biztos, hogy fizetőképesek maradnak. Így inkább ülnek a pénzükön - mondta a főtitkár. De nem csak ez a probléma. A 9,5 százalékos jegybanki kamat mellett 13-14 százalékos kamatra adnának csupán hitelt a bankok, de nem sok olyan cég létezik, amely képes lenne ezt kigazdálkodni. A bankok magatartása tehát érthető - szögezte le -, de nem szabad hagyni, hogy így maradjon. Állami eszközökkel kellene ösztönözni őket, hogy hitelezzenek az életképes termelővállalatoknak.

Kolbászos kerítés?

A permanens pénztelenségben több nagy nevû cég is fulladozik. A Hertz Szalámigyár Zrt. eddig is nyakig el volt adósodva, a válság előtt 3,8 milliárdos banki tartozást halmozott fel. A cég napi likviditási gondokkal küzd, amit újabb hitelfelvétellel igyekeztek orvosolni, ám sem a CIB, sem az FHB nem kívánt ebben részt venni.  A cég eddig 130 dolgozót küldött el. A pénztelenség miatt nem tudják finanszírozni a termelést, sem fizetni a meg­levő dolgozók bérét, illetve a számlákat. S ha ez nem lenne elég, felszámolást kezdeményeztek a cég ellen egy kétmillió forintos ki nem fizetett számla miatt; emellett 66 millió forintos APEH-végrehajtás is indult ellenük. A helyzet  odáig fajult, hogy a cég  a legnagyobb üzleti értéke maga a márkanév.

Nagyobb reménységet táplálhat a Gyulai Húskombinát Zrt. Az 1,8 milliárdos hitelállománya számára sem elegendő háttér, mivel a válság eddigi időszakában olyan jelentősen esett vissza a kereslet, és a forintgyengülés miatt úgy emelkedtek az import alapanyagok, hogy veszteségessé vált a termelés. A napi pénzgondokkal küzdő cégnek további 7-800 milliós hitelre lenne szüksége ahhoz, hogy folyamatosan tudjon termelni. Bár eddig nem indítottak el jelentős leépítést, merész lépésre szánták el magukat. Radikálisan lecsökkentik a vágóhídi kapacitásukat, megszüntetik a 15-20 féle felvágott gyártását. Csak a Gyulai márkanévvel forgalmazott kolbászt, illetve a kenőmájast készítik a jövőben.

Szintén drasztikus nyesésbe kezd a hasonló gondokkal küszködő Globus Zrt. is. Folyamatosan romló gazdasági környezettel, a drasztikusan emelkedő költségekkel és a csökkenő kereslettel, továbbá a forint gyenge árfolyamával indokolták a tornyosuló problémáikat. Úgy döntöttek, megszüntetik a húskonzervek gyártását, és ezentúl csak fagyasztott, illetve konzervzöldség készítését vállalják. De megmaradnak a különböző ételízesítők és szószok is. Az átszervezések közel 200 dolgozó állásába kerülhetnek.

A nagy nevû Pick Szeged Zrt. is komoly problémákkal néz szembe, melyeket - az előbbiekhez hasonlóan - a kereslet szûkülése okoz. A nehéz helyzetbe került cég komoly intézkedéseket foganatosít: közel 200 dolgozójától megválik. Sőt,  azok után, hogy eddig már két leányvállalatukat eladták, úgy döntöttek, hogy a közeljövőben további háromtól megszabadulnak.

Nincs könnyû helyzetben a  Sága Foods Kft. sem. Bejelentésük szerint ötszáz dolgozójától válik meg az év második felében, így reagálnak a megrendelések csökkenésére, illetve a termékeik piacainak beszûkülésére.

Nyilvánvaló, ha néhány hónapon belül ilyen nagy méretû,  stabil piaccal és jó renoméval bíró cégek ekkora bajba kerülhettek, nem varrható minden a válság „nyakába". Magában a húsipari ágazatban eddig is megbúvó problémák, finanszírozási anomáliák erősödtek fel a válság kirobbanásával, kiterjedésével.

Törékeny porcelán

Ha jó nevû, patinás húsipari cégek ilyen kritikus helyzetbe kerülhettek egy kolbászfogyasztó nemzetben, mire számíthatnak a porcelánkészítő manufaktúrák?

Manapság jó befektetésnek számíthat, ha vásárolunk egy-két Zsolnay vagy hollóházi kerámiát, vagy éppen Ajkai kristályvázát, hiszen ezek gyártóinak kétséges a további mûködése. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy alapvetően nem a válság okozza a Zsolnay vagy a Hollóházi porcelánmanufaktúra nehézségeit.

A hazai porcelánipar agonizálása régebbi időkre datálódik. Az elmúlt években kiderült, hogy nem képesek  felvenni a versenyt a dömpingáras kínai termékekkel. A pécsi nevezetesség, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. évek óta veszteséggel dolgozott: 2006-ban 1,5 milliárdos adósságot halmozott fel. Igaz, hogy a  pécsi önkormányzat átvette a céget, majd több mint egymilliárd forintot „befektetett" a vállalatba, ám a privatizáció nem járt sikerrel. Több nagyvállalkozó is „megkóstolta" a nagy múltú céget, de végül mindegyikőjük elállt az üzlettől.

A hollóházi porcelángyár sem tartozik a kapós cégek sorába. A finanszírozási gondokkal küszködő cég a béreket, és gyakran a számlákat sem tudja időben kifizetni. Az ellehetetlenült gyár régóta eladósorba került, több ízben is kiírtak rá pályázatot, ám eddig senkinek sem kellett.

A szinte kizárólag csak exportra termelő Ajka Kristály Kft. számára igazi csapás volt a tengerentúli gazdaságok zsugorodása. A válság kitörését követően ugyanis a főként amerikai és japán vásárlók hamar lemondtak a díszes üvegtárgyakról. A pénzhiánnyal küzdő cég számára ez gyors „kivégzés" volt: kétmilliárdos adóssággal a háta mögött  képtelenné vált a korábbi tartozásai törlesztésére. A kényszerhelyzetben úgy döntött a menedzsment, hogy a 360 dolgozó közül 250 főt elküldenek. Azonban ez nem volt elégséges: áprilisban csődvédelmet kértek maguk ellen. A pénztelenségre jó példa lehet, hogy nem sokkal ezután, május elején egy 167 milliós ki nem fizetett villanyszámla miatt egyszerûen lekapcsolták az üzemet a villamos hálózatról.

Az ajkai cég esete nem egyedi: Európa-szerte gondban van a minőségi kerámiagyártás és az üvegipar. Az unióban az üvegipari cégek közel fele már most a csőd közelébe jutott, mivel az export szinte teljesen ellehetetlenült.

Bankvilág

De nem csak a termelő vállalatok kerültek nehéz helyzetbe a válság nyomán. Bár külföldi tulajdonú  pénzintézetek esetében nem beszélhetünk olyan mélységû problémáról, mint az előbbi példák esetében, de a jelentős elbocsátások általánosnak mondhatók. Az OTP Bank különböző részlegeivel együtt 500 főt küld el, a Raiffeisen Bank 300-at, míg a Budapest Bank, illetve a KH & Bank 100-100 emberétől válik meg. A dolgozók között pedig egyre inkább terjed a részmunkaidős foglalkoztatás, a fizetés nélküli szabadságolás, illetve a fizetéscsökkentés.

A részben magyar tulajdonú hazai bankok némileg más helyzetben vannak. Az első tiltakozás után mindegyik sorba állt támogatásért. Az OTP, az FHB, illetve az Eximbank összesen közel 700 milliárdos forrást igényelt az IMF-EU csomagjából, forrásaik biztosítása érdekében.

Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára szerint azokat a cégeket, amelyeknek van piacuk, életképesek, és nem rossz vezetés miatt jutottak csődközeli helyzetbe, akár állami segítséggel is, de hozzá kell segíteni a túléléshez. Sok ezer munkahelyről van szó. Európa nyugati felében bevett gyakorlatnak számít, hogy nyíltan megvédik a saját iparukat. Természetesen bölcsesség kell ahhoz - tette hozzá -, hogy a meglevő uniós vagy állami források a megfelelő helyre juthassanak, hiszen a stabil  vállalatok talpon maradása kulcskérdés a válság utáni növekedés megalapozása szempontjából. Egyelőre életképes vállalkozások ezrei mennek csődbe, mert nem tudják finanszírozni a folyó termelésüket. A főtitkár szerint ebben az időben az állam szerepe fontossá válhat, hogy alacsonyabb kamattal biztosítson támogatást, és a bankokat különféle eszközökkel „rávegye" arra, hogy hitelezzenek.

(Forrás: www.hetek.hu)