- A napokban az igazságügyi könyvszakértői vizsgálat eredménye eldöntheti, hogy kit vonhatnak majd felelősségre a kialakult helyzetért. Ön mire számít, mi derülhet ki a jelentésből?

- Engem biztosan tisztázni fog a szakértői vélemény, nekem nincsen takargatni valóm. Úgy gondolom, hogy az előző vezetőséggel kapcsolatban viszont komoly kérdéseket vethet fel a szakvélemény. De ezeket már a rendőrségnek kell kezelnie.

- Még a cég áprilisi sajtótájékoztatóján utolsó ígéretként azt mondta, hogy június elejére rendeződhetnek a cég pénzügyei és kifizetik nyolcezer ügyfelüknek a májusra esedékes összesen körülbelül 300 millió forintot. Most június vége van, de se szemle, se fizetés.

- Sajnos ki kell mondanom, hogy fizetésképtelen a cég. Az irodáink nagy részét már bezártuk, még kérdéses, hogy mi lesz a központi budapesti helyiségünkel. Közös megegyezéssel felbontottuk a szerződéseket a körülbelül tucatnyi alkalmazottunkkal, de mindenkit kifizettünk, velük szemben nincsen rendezetlen tartozásunk. Ennek ellenére én még küzdök azért, hogy talpra tudjam állítani a céget, de erre reális esélyt nem látok, egy kisebb csodára lenne szükség. Például ha egy multinacionális cég hosszútávú szerződést kötne velünk.

- Most már fizetésképtelen a cég, de a kifizetéseket már szinte egyből a februári tulajdonoscsere után beszüntették. Először a tulajdosváltás miatti teendőkre, majd a cég pénzügyi és jogi átvilágítására hivatkoztak. Miért nem a cég átvétele előtt végeztette el ezeket a vizsgálatokat?

- Igazság szerint néhány előzetes - utólag belátva kissé felszínes - felmérés alapján gondoltam úgy, hogy mûködőképes lehet a vállalkozás. Ez kétségtelenül meggondolatlanság, hiba volt. Csupán a cég átvétele után szembesültem a komoly pénzügyi hiányosságokkal, és az előző tulajdonosok által megkötött szerződésekkel is adódtak problémák. Ekkor rendeltem el a cég átvilágítását, és a kifizetéseket, szerződéseket is ekkor függesztettük fel. Hozzátenném, hogy új ügyfeleket már nem fogadtunk ezidőben.

- Mégis hogyan került kapcsolatba az Il Ferroval? Honnan jött az ötlet, hogy beszálljon?

- Korábban gépjármû-kereskedéssel és ehhez kapcsolódó tevékenységekkel foglalkoztam. Az autóreklámozásban a Nyugat-Európában mûködő példák nyomán fantáziát láttam, azt gondoltam, hogy Magyarországon is sikeresen lehetne mûködtetni egy ilyen vállalkozást. A volt tulajdonos Laskay Róbert pedig régi ismerősöm volt, én kerestem meg és ajánlottam fel neki, hogy átvenném az ezzel foglalkozó cégét, az Il Ferrot. Körülbelül egy hónapnyi tárgyalás után februárban ez meg is valósult.

- Mennyit fizetett érte?

- Ezt nem fogom elárulni. Azonban meg merem kockáztatni, hogy az egész Il Ferro sztorival én bukom a legnagyobbat és nem az ügyfelek, ha nem sikerül feltámasztanom a céget. Az általuk elvesztett pénz többszörösére rúgna az én károm. Míg azok, akik kiszálltak belőle mondanom sem kell, hogy nem jártak rosszul, hiszen még fizettem is nekik az általuk megkopasztott cég átvételért. Az anyagiakon túl persze a szakmai hírnevemet is tönkretették az elmúlt fél év történései. Rendszeresen kapok életveszélyes fenyegetéseket, a fejemre vérdíjat tûztek ki. A közvélemény egy része azt gondolja, hogy még én fizettem azért, hogy elvigyem a balhét.

- Megbánta, hogy belevágott ebbe a vállakozásba?

- Részben igen, részben nem. Amiért nem bántam meg az az, hogy kipróbáltam ezt a szakmát. Ha kicsit szerencsésebben alakultak volna a dolgok, akkor szerintem megálltam volna a helyem. Annyit viszont megtanultam, hogy a jövőben sokkal körültekintőbbnek kell lennem hasonló helyzetekben.

- Az előzőekben a sikeres nyugat-európai reklámautós cégeket említette példaként, ezek azonban merőben más modellel mûködnek, mint az Il Ferro. Nincs regisztrációs díjuk, vagy csupán jelképes összeg, viszont fizetést is csak akkor garantálnak, ha már találtak hirdetőt az adott autóra. Ez eleve kizárja az Il Ferro esetében is felmerült piramisjáték-jelleget.

- Lényegében a megkérdőjelezhető tisztaságú korábbi mûködési modellről a nyugat-európaira szerettem volna átállítani az Il Ferrót is. Ehhez már meg is voltak a reklámszerződéseim, csupán az ügyfelekkel kellett volna aláiratni egy szerződésmódosítást. Azt gondolom, hogy ezt a többségük el is fogadta volna. Csupán azért is, mert már azzal jobban jártak volna a mostani helyzetnél, ha ugyan kicsit kedvezőtlenebb feltételekkel, de továbbmegy a vállalkozás. Azonban már a cég ezirányú átszervezése miatt szükségessé vált szerződés-felfüggesztésnél is csődünkről zengett a sajtó, a rendőrségi vizsgálódás, majd később a nyomozás pedig végleg kivágta a biztosítékot a hirdetőknél, akik szépen lassan visszaléptek. Mára pedig szinte senki sem áll velünk szóba, ezért is váltunk fizetésképtelenné.

- A bezárt Tatai úti irodájuk udvarán a szerződéseikre hasonlító papírokat találták szétszórva, az internetre pedig felkerült egy Önnek tulajdonított hangfelvétel. Ezen állítólag azt mondja nem épen irodalmi stílusban, hogy nem érdekli a pórul járt körülbelül 7500 ügyfél. Mi a véleménye ezekről az esetekről?

- Mindkettő az én és a cégem lejáratására indított megrendezett színjáték. Az állítólagos szerződésekről csak annyit, hogy minden irodánkban volt iratmegsemmisítő. Ha el akartunk volna titkolni valamit, akkor miért raktuk volna ki a papírokat pont az udvarra? A licitre kínált hangfelvételből pedig annak közzétevői próbálnak anyagi hasznot húzni.

- Mihez kezd a jövőben? A neve most nem cseng jól az üzleti berkekben...

- Újabb vállalkozást indítok, természetesen nem a reklámszakmában, hiszen a nevemet valóban lejárattam ebben a körben. Itt már soha nem fogok hiteles embernek számítani. Más területen kell tehát bizonyítanom. A részletekről azonban nem kívánok nyilatkozni, nem szeretném, ha az én ötletemből mások gazdagodnának meg.

- Mit üzenne a pórul járt ügyfeleknek, akik elbukták új autójukat, vagy a százezres regisztrációs díjukat?

- Semmit. Én úgy érzem a magam részéről, hogy mindent megtettem azért, hogy előteremtsem a kifizetésükhöz szükséges pénzt. Az általuk befizetett regisztrációs díj pedig nem az én irányításom alatt tûnt el.

(Forrás: www.vilaggazdasag.hu)