Egy startup vállalkozás sikerességében és kifutásában nagy jelentőséget játszik a vezetők és a munkavállalók elkötelezettsége, hosszútávú motivációjának megteremtése. Ennek az egyik legjobb módja a kezdő cégeknél, ha a cég életében kulcsszerepet betöltő személyeket – akár egy azonnali juttatáson vagy egy lehívható opción keresztül – tulajdonrészhez juttatjuk a cégben.

Ez azonban egészen mostanáig adózási szempontból rendkívül körülményes és drága volt. Abban a pillanatban ugyanis, ahogy a munkavállaló vagy a vezető tisztségviselő részesedéshez jutott, a tulajdonrész piaci értékét munkaviszonyból származó jövedelemként le kellett adóznia. Az adószabályok különösen az opciós programok indítását nehezítették: ilyenkor ugyanis az opció lehívásakor kellett felmérni a megszerzett részesedés piaci értékét. Márpedig ez – ha a társaság valós piaci fejlődésen és cégérték-növekedésen ment keresztül – az opció lehívásának pillanatában jelentős adóterhet jelentett. Nem csoda, hogy az adózási hátrányok miatt nagyon kevesen választották ezt (a nemzetközi gyakorlatban amúgy igen elterjedt) motivációs eszközt.

Januártól megszűnik az adózási akadály

A fenti problémát orvosolja egy, a napokban elfogadott és januárban hatályba lépő adótörvény-módosítás. Eszerint az „induló vállalkozások” munkavállalói és vezető tisztségviselői a jövőben adómentesen szerezhetnek részesedést az adott vállalkozásban. Az adómentesség ráadásul vonatkozik az opciókra is: adómentes lesz az olyan vételi jog gyakorlásán keresztül megvalósuló részesedésszerzés is, amelynél a munkavállaló vagy a vezető tisztségviselő akkor kapott vételi jogot, amikor a cég megfelelt az induló vállalkozás fogalmának.

Az új szabályozás szerint „induló vállalkozásnak” azok a legfeljebb 5 éve bejegyzett, tőzsdén nem jegyzett mikro- és kisvállalkozások fognak minősülni, amelyek még nem osztottak nyereséget és amelyek nem egyesülés vagy szétválás útján jöttek létre. „Az új rendelkezés tehát kifejezetten a startupokra koncentrál, és azokat a vállalkozásokat segíti a tulajdonosi motivációk kialakításában, amelyek még a működésük korai fázisában állnak” – mondja Erdősy Zsóka, ügyvéd, adótanácsadó.

Az adómentesség feltétele továbbá, hogy a munkavállaló vagy a vezető tisztségviselő a részesedés megszerzését követően legalább 3 évig a startup vállalkozás tulajdonosa maradjon. Ez a szabály opció biztosítása esetén úgy értelmezendő, hogy az opció megnyílása és az ebből szerzett részesedés értékesítése között legalább három évnek kell eltelnie. Ha az opció lehívásának a joga időben megnyílik, úgy a szabályozás adóhatékony megoldást biztosít arra a klasszikus esetre is, amikor a munkavállaló közvetlenül az exit előtt hívja le az opcióját.

Hogyan is kell akkor adózni?

Mindaddig, amíg a munkavállaló a megszerzett részesedését el nem adja, nem merül fel adófizetési kötelezettsége. Ráadásul, ha már egyszer tulajdonos lett, jövedelmének egy részét osztalékként, pusztán 15%-os adóteher mellett tudja felvenni.

Ha a magánszemély a részesedését eladja, az értékesítésből befolyó teljes vételár (csökkentve azzal az értékkel, amelyet esetleg a részesedés megszerzésére fordított) tőkejövedelemként adózik, amely lényegesen kedvezőbb a munkabér adó- és járulékterheinél.

Ha valaki nem felel meg… marad az MRP

Ha egy társaság nem felel meg az új jogszabály adta lehetőségnek, akkor sem kell lemondania a tulajdonosi szemléleten keresztül történő motiváció lehetőségéről. Ezen vállalkozások ugyanis továbbra is létrehozhatnak munkavállalói résztulajdonosi programot (MRP), amelyen keresztül a munkavállalók tőkejövedelemként adózó jövedelemre tehetnek szert. „Ráadásul az MRP alkalmas lehet a munkavállalók exit iránti érdekeltségének a megteremtésére is: ha értékesítésre kerül sor, a társaság MRP-be bevont kulcsmunkavállalói szintén kedvező adózás mellett juthatnak hozzá a jövedelemhez” – zárja a Jalsovszky szakértője.

I forrás: www.prolawyer.hu