2019-ben a kémiai Nobel-díjat az amerikai John B. Goodenough, a brit M. Stanley Whittingham és a japán Josino Akira vették át a lítiumion-akkumulátor feltalálásáért. Az innováció azért is jelentős, mert ilyen könnyű, újratölthető és tartós akkumulátorokkal működik gyakorlatilag az összes hordozható elektronikai eszköz és az elektromos autók is.

A díj átadásakor Kína birtokolta a globális lítiumion-akkumulátorok gyártókapacitásának 77 százalékát. Az Egyesült Államok igyekezett felzárkózni, az Európai Unió akkugyártó-nagyhatalmi tervei pedig még igen kezdetlegesek voltak. De mintha csak a végszó lett volna az említett Nobel-díj, 2020-ra az unió már nagyívű stratégiát vázolt fel arról, hogyan függetlenedne az ázsiai importtól, világos kapacitásfejlesztési stratégiát vázolt fel, és költeni is hajlandó volt rá.

0-ról 33-ra

• 2021-ig 127 milliárd euró volt az értékláncra fordított összköltségvetés az unió részéről, 2030-ig pedig további 382 milliárd eurót terveznek költeni.
• 2035-ig összesen 33 akkugyár kezdheti meg a termelést Európa-szerte.
• 2030-ra az EU-n belüli termelés fedezni fogja a folyamatosan növekvő helyi kereslet legalább 90 százalékát, ami éves szinten 11 millió új autóba elegendő akkumulátor gyártását jelenti. Jól mutatja az EU ambícióit, hogy ez a szám egy évtizede még nulla volt.

A stratégia végrehajtására az Európai Bizottság 12 tagország és 40 magáncég részvételével elindította az Important Project of Common European Interest (IPCEI) nevű projektet, valamint az Európai Akkumulátorszövetséget, a szervezetek dedikált feladata az EU versenyképességének előremozdítása a szektorban. Van min dolgozni, az európai gyártók globális pozíciója egyelőre elég gyenge, a tíz legnagyobb gyártó között egy sem szerepel a kontinensről, a pozíciókon kínai, japán és dél-koreai gyártók osztoznak.

A teljes cikk: Európa öt legnagyobb akkumulátorgyára: hanyadik lenne a kínaiak debreceni gyára?