Nem. A magyar energiaellátás három pillére: a hazai kitermelés, az import és a tárolók. Ha bárhol zavar keletkezik, akkor azt már nevezhetjük vészhelyzetnek. Ehhez képest a hazai termelés zavartalan, az import csökkentett mértékben ugyan, de folyamatos, a tárolókat töltik. Válságos helyzetet a piaci árakban látok. Földgázból ugyanis komoly hiány van a piacon.

Hiba volt azt hinni, hogy az oroszok nem vetik be az energiafegyvert, miként az is, hogy Európa nem nézett alternatív földgázbeszerzési források után. Ám a bajok nem a háborúval kezdődtek. Az csak katalizátora egy korábban meginduló folyamatnak. Az európai szankciók megakadályozzák, hogy az oroszok fejlett technológiához jussanak, ami miatt csökken a kitermelésük. Persze Putyin politikai zsarolásra is használja a földgázszállításaikat. A megújuló energiaforrások erőltetése is okozott problémát. A fosszilis energiahordozók kitermelését végző vállalkozásokat páriaként kezelték, nem kaptak pénzt a befektetőktől beruházásaira, holott a földgáznak és a kőolajnak ma még kulcsszerepük van az időjárásfüggő nap- és szélerőművek változó teljesítményének kiegyensúlyozásában.

A hiány a pandémia miatt alakult ki. A gazdaság leállt, az energiacégek kevesebbet költöttek új lelőhelyek kiaknázására, karbantartásra, fejlesztésre. Aztán a világgazdaság nemcsak egyszerűen talpra állt, hanem 12-14 százalékos plusz igénnyel jelentkezett. És akkor jött a háború. 150-160 milliárd köbméter földgáz hiányzik most a piacról, amit nem lehet könnyen és gyorsan pótolni, még akkor sem, ha hirtelen elhallgatnának a fegyverek.

Tavaly augusztusban annyira elszabadult a földgáz és az áram ára, hogy véget ért az a kegyelmi időszak, amikor a magyar állam drágábban adhatta el az energiát a fogyasztóknak, mint amennyiért vette. Az áremelkedés a korábbi években felhalmozott nyereséget elégette. Akkor még a választások miatt fenntartották az intézkedést, de a háború újabb lendületet adott a drágulásnak. A piaci és a rezsicsökkentett árak közti különbség elérhette volna a 2000 milliárd forintot, amit az állam már nem vállalhatott magára.

Több pontján is vitatható a lépés. Egyrészt a kedvezményes árú, az átlagos fogyasztáson alapuló áram- és gázmennyiség szintjét nagyon alacsonyan határozták meg, ami miatt a fogyasztók 50-80 százalékának megnő az energiaszámlája. Másrészt az átalánydíjat fizetőknek zavaros lesz az elszámolás. Ha spórolni kezdenek, annak az eredménye csak egy év múlva, az éves leolvasáskor lesz látható. Harmadsorban rossz az a módszer, ami nem tesz különbséget a fogyasztók között. Az átlagfogyasztás felett most ugyanolyan súlyos terhek rakódnak egy 3 millió forintot kereső vállalkozóra, mint egy kisnyugdíjasra.

Más országokban az energia adóját csökkenttették, nálunk maradt 27 százalék, ami komoly teher. Az egyenlősdi nem igazságos és nem méltányos módszer. A többet fogyasztó és azt megfizető társadalmi rétegektől származó bevételeket egy kompenzációs alapba lehetne elhelyezni, amiből a szociális alapon rászorulókat lehetne támogatni. Minél inkább kiszolgáltatott valaki, annál jobban.

A teljes cikk: Meddig kell még aggódnunk a rezsiszámlák miatt? A szakértő elmondja!