A 19. század forradalmi változásaival az emberek képzelete is egyre messzebbre szárnyalt: felébredt az utazás iránt érzett, azóta is olthatatlan vágy. Hogy a felvirágzó idegenforgalom irányítása magyar kézben maradjon, a hazai arisztokrácia - köztük a Dessewffy és a Széchenyi család - támogatásával 1902. augusztus 29-én megalakult az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaság, az IBUSZ közvetlen elődje.
Első rendezvényük, az 1903-as Duna-ünnepély óriási sikert aratott, a Vasárnapi Újság tudósítása szerint összesen 300 ezer ember volt kíváncsi a tűzijátékkal zárult eseményre. Alig néhány évvel a megalakulás után, 1905-ben már 30 belföldi irodát működtetett a vállalat, amely Rákóczi Ferenc hamvainak 1906-os hazaszállításáról is gondoskodott.
A jegyértékesítési és üzemeltetési feladatokon túl infrastruktúrát és országimázst is épített az ős-IBUSZ. Több nyelven kiadott prospektusokkal csábították hazánk festői szépségű tájaira az utazókat: a Tátra, a Balaton, Erdély, a Hortobágy, Debrecen, vagy éppen nevezetes gyógyfürdőink egyaránt a vendégsereg célkeresztjébe kerültek.
A történelem viharai a vállalatot sem kímélték, az első világháború és Trianon traumája után új stratégiára volt szükség a túléléshez. Az újjászervezés a MÁV támogatásával ment végbe, 1926. december 11-étől Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság (IBUSZ) néven működött tovább a vállalat.
A konszolidációnak hála beköszöntött az IBUSZ virágkora. Amíg az első világháború éveit megelőzően csak 10-20 ezer külföldi utazást regisztráltak, 1930 után már közel 200 ezren indultak a határokon túlra minden évben. Cserevonatok közlekedtek Budapest és Európa nagyvárosai között, a külföldi turisták városnéző buszokon tekintették meg fővárosunk építészeti remekeit, a magyarok pedig filléres vonatokon utazhattak balatoni üdülésükre. A közönség ezernyi útitervből válogathatott, és a szervezet minden társadalmi réteg igényét kielégítette - a tehetősebbek akár Shanghaiba vagy Dél-Afrikába is eljuthattak. A legjövedelmezőbb években, 1936 és 1938 között a vállalat bevétele a 35 millió pengőt is meghaladta.
A II. világháború kataklizmája elsöpörte a turizmust. Bár egy 1948-as kormányrendelet révén az IBUSZ monopolhelyzetbe került, majd egy évre rá államosították a vállalatot, az 1950-es évek második feléig az idegenforgalom tetszhalott állapotban maradt. Javulásra csak az 1950-es évek második felében került sor.
Először a "baráti", azaz a szocialista tömb országaiba indultak társasutazások, a nyugati országokba a fokozatos enyhülés ellenére a Kádár-rendszer végéig jóval nehezebb volt az eljutás. Csehszlovákia és Bulgária mellett a nagy kedvenc a Kijev-Leningrád-Moszkva vasútvonal maradt, a mozdonyok minden évben több ezer magyart szállítottak a Szovjetunióba. Hogy mit szerettünk még az "ismeretlenben"? A szép tájak és a történelmi emlékek mellett természetesen a hiánycikkeket, Csehszlovákiából a filléres túrabakancs, a saját gyártmányú ropi és a camembert érkezett a bőröndökben lapulva, Lengyelországból jó minőségű textíliákból és párnahuzatokból érkezett szállítmány, az NDK-ból kiváló iparcikkekkel, például hajszárítókkal indultak útnak, míg a Szovjetunióból porszívókkal tértek haza a magyarok.
Az IBUSZ mindvégig azon dolgozott, hogy Magyarország visszanyerje a II. világháborúban elveszített vonzerejét. A belföldi turizmus fellendítése és a társadalom művelése érdekében buszos és vonatos utakat szerveztek - így kapott szárnyra az "Ismerd meg hazádat" mozgalom -, a dolgozók egynapos utakon fedezhették fel Magyarország kincseit. A jelszó így hangzott: "Pihenés egy napra: Új erő egy hétre!".
A belföldi turizmus mellett kiemelt szerepet kapott a külföldi vendégek fogadása. Az 1967-től a rendszerváltásig megrendezett, nagysikerű gulyás-partykon nem kevesebb mint egymillió fő mulatozott, és élvezte a pálinkával, gulyással, valamint néptáncbemutatóval tarkított szíves vendéglátást. A Hungária Lovastúrákon akár két hétig, 300 kilométeren keresztül gyönyörködhettek festői szépségű tájainkban a lovaglás szerelmesei.
Bár az IBUSZ monopóliuma már az 1960-as években megszűnt, a vállalat meg tudta őrizni vezető szerepét Magyarországon. Oroszlánrészük volt abban, hogy hazánkban az 1950-es és az 1980-as évek között példátlan fejlődésen ment keresztül az idegenforgalom. Míg 1949-ben az IBUSZ-nál mindössze 250 fő dolgozott, ez a szám az 1980-as évekre több mint 3000 főre emelkedett, ekkor már New Yorkban, Kuvaitban és Tokióban is működött külképviselet. Szintén tanulságos adat, hogy míg 1960-ban csak 55 ezer fő utazott a cég szervezésében "baráti országokba", és 3,5 ezer fő Nyugatra, addig 1983-ban már 321 ezer utazást regisztráltak a szocialista tömb országaiba, és 126 ezer fő jutott el a vasfüggönyön túlra. (folyt.)
| Esemény Menedzser