A GVH jogsértőnek találta azt, hogy a magyarországi Jacobs-csoport – amely a műkörömépítés és egyéb szépségápolási termékek gyártását, forgalmazását végzi, és egyike azon kevés magyar vállalkozásoknak, amelyek az országhatáron túl is sikeresek – forgalmazóinak és viszonteladóinak kikötötte, hogy egyes termékek ára mennyi kell legyen akkor, amikor ők tovább értékesítik azokat (nagyobb részt szépségszalonoknak, műkörömépítő vállalkozóknak, kisebb részt fogyasztóknak). Ezen felül külföldi viszonteladóik számára még azt is előírta, hogy a külföldi árszintnek minden esetben a magyar fölött kell lennie, így védve a hazai piacokat az esetleges vissza-importálástól.

Ezt a gyakorlatot a versenyjog viszonteladási árrögzítésnek (angol nevéből – resale price maintenance – fakadó rövidítése a szakmai „szlengben” RPM) nevezi, és a különböző versenyjogi rezsimek szerte Európában szigorúan üldözik. Az elmélet szerint az RPM azért egyértelműen káros, mert egyrészt megfosztja a viszonteladót, kiskereskedőt attól a lehetőségtől, hogy egy-egy terméket leárazzon, akciózzon (ezzel nyilván nagyobb keresletet generálva a saját maga számára) és így a fogyasztók nem élvezhetik az alacsonyabb végfelhasználói árak előnyeit, másrészt pedig ellenérdekelté teszi a viszonteladókat abban, hogy egymással versenyezzenek, így egységes kiskereskedői árszintet eredményez, ami hatásában egy kartellhez hasonló. Konkrét ügyben képzeljünk el egy műkörömépítéshez használatos festéket, amely az egész országban ugyanannyiért kapható nagy és kiskereskedelmi forgalomban is. Ez azt eredményezi, hogy minden magyar hölgy azonosan magasabb árat fizet a műkörömért, hiszen egyedi akciókkal a műkörmösök nem tudják költségeiket csökkenteni, ez pedig a teljes piacra negatív hatást generál, melyet a végső fogyasztók fognak megfizetni.

Az RPM alkalmazásán kapott gyártók gyakran védekeznek azzal, hogy a márkás termékek védelme elemi érdekük, azokat ugyanis olyan erőfeszítésekkel hozzák létre, hogy amennyiben a kereskedő leárazná azokat akció keretében, már nem érné meg a befektetés, és így végső soron RPM hiányában elmaradna az innováció. Gyakori érv szokott még lenni a potyautas effektus megakadályozása, eszerint az RPM megakadályozhatja azt, hogy a drága szolgáltatásokat (pl. bemutatóterem, szakképzett bolti segítők stb.) kínáló kiskereskedőknél a fogyasztók kiválasszák a legmegfelelőbb terméket, majd olcsó online boltokban vásárolják meg azokat. A GVH mindenesetre az elmúlt 10-15 évben egyáltalán nem vevő az RPM jótékony piaci hatásait hangsúlyozó gyártók, forgalmazók érveire, így hazánkban az ilyen ármegkötés alkalmazása továbbra is szigorúan tilos. Olyannyira, hogy a versenytörvény legutóbbi módosításainak egyike éppen az volt, hogy mostantól RPM esetén is lehet élni az engedékenységi politika előnyeivel, vagyis az önfeljelentés sok esetben bírságelengedéshez is vezethet.

Na és a piacfelosztás? Az is tilos?

A GVH megállapította döntésében, hogy a Jacobs-csoport korlátozta viszonteladóit abban is, hogy milyen területen értékesíthetik a tőlük megvásárolt, műkörömépítéshez használatos termékeiket. A hatályos versenyjogi szabályok alapján ez a korlátozás bizonyos esetekben megengedett, ugyanakkor ehhez több feltételnek együttesen kell megfelelnie az azt alkalmazó vállalkozásnak.

Először is az ilyen korlátozások csak 30%-os érintett piaci részesedés alatt mentesülnek automatikusan a versenyjogi tilalom alól. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy gyártó piaci részesedése (mint a Jacobs-csoport több cége / márkája jelen esetben) meghaladja ezt a bűvös 30%-os határt, annyiban jól teszi, ha alapos versenyjog vizsgálatnak veti alá a disztribúciós szerződéseit, máskülönben könnyen jogsértést követhet el, adott esetben akaratán és tudtán kívül is.

Másodszor, csak az aktív eladások korlátozása megengedett. Mit jelent ez? Azt, hogy 30% alatti piaci részesedésű vállalkozás kijelölhet kizárólagos értékesítési területet viszonteladói, disztribútorai számára, azonban csak azt tilthatja meg számukra, hogy az ezen a területen kívül élő fogyasztókat „aktívan”, tevőleges magatartásokkal keressék meg. Magyarán, egy Vas megyére kijelölt kizárólagos forgalmazó egy szombathelyi rádióban jelentethet meg hirdetést, egy győriben már nem, Kőszegen szórólapozhat, Zalaegerszegen nem, és budapesti ügyfeleket sem kereshet meg együttműködési szándékkal. Ezzel szemben piaci részesedéstől függetlenül tilos a passzív eladások korlátozása. Az előbbi példánál maradva, a Vas megyei kizárólagos forgalmazótól nem várható el, hogy amennyiben a győri vagy budapesti vevő / fogyasztó önálló ötlettől vezérelve keresi fel őt (mert például látta az interneten, hogy jobb árakat kínál, mint a budapesti forgalmazó), akkor elküldje a vevőt, mondván, területen kívülre nem értékesíthet. A kizárólagos területért felelős viszonteladó maga is jogsértést követ el, ha a más területről hozzá forduló vevőket nem szolgálja ki.

A vizsgált ügyben a Jacobs-csoport nemcsak belföldön, de a GVH megállapítása szerint külföldön is alkalmazott passzív eladásokat tiltó kikötéseket, mely a fentiek értelmében különösen súlyos vertikális korlátozásnak minősül és az uniós versenyjogot is sérti, mivel torzítja a tagállamok közötti kereskedelmet.

A teljes cikk: Lecsapott a GVH a műkörmös kartellre