Nálunk a lakások hűthetősége nem tartozik a lakóingatlanok hivatalos statisztika által vizsgált komfortelemei közé, ellentétben például a fűtéssel vagy a folyóvízzel. Korábban olyannyira nem számoltak vele, hogy a 2022-es népszámlálás előtt még a cenzusok sem tértek ki rá a lakásállomány összeírásakor. Azonban a KSH-nak volt egy statisztikája, ami a tartós fogyasztási cikkek között tartotta számon a légkondicionálók elterjedtségét. E szerint 2010-ben mindössze a háztartások 4 százalékában volt légkondicionáló és ez az arány 2020-ra is mindössze 14 százalékra nőtt.
Ezzel szemben alig két évvel később, a 2022-es népszámlálás eredménye már azt mutatta, hogy a hazai lakásállomány 27 százaléka légkondicionált. Bár e két adat (háztartás vs. lakás alapú mérés) nem vethető közvetlenül össze, arra világosan utalnak, hogy az évtized elején forradalmi változások zajlottak a hazai otthonok hűtését illetően. Ebben az időszakban nagyságrendileg mintegy félmillió új vagy modernizált lakásba kerülhetett léghűtő berendezés.
Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint nem érdemes egyetlen okot keresni a hatalmas növekedés mögött. „Az igény és a lehetőség e kivételes egymásra találása több tényező összjátékaként alakulhatott ki.” Közülük a legfontosabb alighanem az, hogy a klímaváltozás hatása az egyre forróbb nyarakkal a hétköznapokban is megtapasztalhatóvá vált.
Erre erősített rá a COVID-járvány, ami hosszú időszakokra a lakásaikban marasztalta az embereket. Ez egyrészt a hőség elviselését is nehezebbé tette, de ezen túl is ösztönzést adott olyan kisebb fejlesztésekre, amelyektől egy-egy otthon kényelmesebb, válságállóbb lehet.
Erre ekkor már nem csak azért kínálkozott a klimatizálás, mert az segíthet a hőhullámok átvészelésében. Ezek a berendezések a megelőző 2-3 évtizedben rengeteget fejlődtek: míg a fogyasztásuk csökkent, a képességeik bővültek, a hűtő-fűtő verzióikkal pedig már télen is növelhették egy lakás komfortját. Ezért nem csak az otthonukat maguk lakók, hanem az azt bérbeadók számára is észszerű befektetésnek tűnhetett egy ilyen fejlesztés.
A relatív olcsóságon túl a klimatizáció hajtóereje lehetett az is, hogy egy-egy ilyen fejlesztésre akár az Otthonfelújítási támogatás is igénybe vehető volt. Az új lakásoknál pedig eredetileg 2021-től tervezték megkövetelni a minimum BB-szintű energiahatékonyságot, aminek a jó szigetelésen túl az is feltétele volt, hogy az épület megújuló energiaforrásokat is használjon fel, és ezt a hőszivattyúként működő hűtő-fűtő klímák képesek voltak teljesíteni.
Bár e követelmény életbeléptetését többször elhalasztották, jelenleg 2024 júniusáig tart a türelmi idő, a lakások klímaberendezéssel való felszereltségében tapasztalható ugrást eddig az újépítésű ingatlanok vezették. Míg ugyanis a 2010 előtt épült lakások mindössze 25 százalékában működött klímaberendezés a legutóbbi népszámlálás idején, a 2010 után átadottaknál ez az arány már 56 százalék. Bár az egyes vármegyékben e berendezések elterjedtsége, s annak dinamikája is helyenként jelentősen eltérő, mára az ország nagy részén a modern lakások szinte kötelező komfortelemei közé tartozik a klimatizálhatóság.
A területi különbségeket ez esetben nem pusztán az anyagi lehetőségek, illetve a helyi lakásállomány megújulásának általános üteme magyarázza, hanem jelentős szerep jut abban a természeti adottságoknak is.
Három olyan országrészünk van, ahol már a 2010 előtt épült lakásoknál is kiemelkedő a klímahasználat. Budapesten (35%) a városi hőszigetek nyomasztó hatása, és a jobb anyagi lehetőségek is megalapozták ezt, Csongrád-Csanád (32%) a kiemelkedően legnaposabb területünk, míg Pest vármegyébe (30%) már a kilencvenes években is kezdtek kiköltözni a jómódú és magasabb komfortot igénylő fővárosi lakosok.
A 2010 után épült lakások további – jellemzően alföldi – területeket is magasra pozicionáltak a hazai klímatérképen. 60-67 százalékos volt az ilyen berendezésekkel való ellátottság a fővároson és Csongrádon túl Bács-Kiskunban, Baranyában, Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnokban, valamint Szabolcs-Szatmár-Beregben. Ez nagyjából meg is felel a természeti adottságoknak: az ország déli-keleti-középső része kapja az év során a legtöbb napfényt, ráadásul nyáron a sík, alföldi területek felett ritkábban is alakul ki a besugárzást szűrő felhőzet. Ennek megfelelően a klímák használatának aránya a 2010 előtt épült házaknál is az ország nyugati peremén, az Alpokalján és az északi hegyes területeken a legalacsonyabb: Nógrádban 9%, Vasban 13%, Borsod-Abaúj-Zemplénben 14%. A 2010 után átadott új otthonoknál változatlanul a természeti adottságok dominálnak, és ugyanez a három vármegye áll a lista végén: Nógrád 29%, Vas 42%, Borsod-Abaúj-Zemplén 44%.
I forrás: mmonline.hu
