A skandináv régióban ez az átalakulás messze túlmutat a bérelt irodaterületeken. Számos, az automatizáció és kiegészítés által leginkább érintett ágazat jelentős ingatlantulajdonos is egyben – többek között a feldolgozóipar, a pénzügyi szektor, az egészségügy és a kormányzati intézmények. Ez azt jelenti, hogy a kérdés nem pusztán a bérelt területek csökkentéséről vagy átalakításáról szól, hanem arról is, miként döntenek a szervezetek a mérlegükben szereplő eszközökbe való befektetésről, újrahasznosításáról vagy értékesítéséről.

Az ágazatok közötti hatások nem egységesek. Az olyan iparágakban, mint a fejlett gyártás, az elektronika és a pénzügyi szolgáltatások, a feladatcsökkenés nagy részét automatizáció hajtja. Ezekben az ágazatokban a háttérirodai dolgozók számának mérséklődése és a robotizált termelési folyamatok miatt felesleges ingatlanterületek jelenhetnek meg. A döntések így arra összpontosulnak majd, hogy a vállalatok kulcsfontosságú telephelyekbe fektessenek be a termelékenység növelése érdekében, eladják a kihasználatlan ingatlanokat, vagy alternatív funkciókra alakítsák át azokat. Ezzel szemben az egészségügyben, a közigazgatásban és az energiatechnológiában inkább a kiegészítés dominál. Ezekben az esetekben az ingatlanigény stabil marad, de a létesítmények jelentős beruházásokat igényelnek, hogy integrálják az új technológiákat, miközben továbbra is támogatják az emberközpontú munkavégzést. A kórházak, a közintézmények és az energiavezérlő központok olyan korszerűsítést igényelnek, amely egyszerre biztosít fejlett digitális rendszereket és az emberi szakértelemhez méltó környezetet.

A következmények messzemenők a skandináv vállalati ingatlanpiacra nézve. A gyártásban, az egészségügyben és a közszférában működő cégeknek átfogó, adatalapú felülvizsgálatot kell végezniük ingatlanportfóliójukon annak eldöntésére, mely épületeket érdemes megtartani, modernizálni vagy értékesíteni. Ugyanakkor a kiegészítés által dominált ágazatoknak magasabb tőkekiadásokkal kell számolniuk, ahogy épületeiket a dolgozók és az új technológiák befogadására alakítják át – mindezt a szigorodó fenntarthatósági előírások teljesítése mellett. Az automatizációra támaszkodó iparágakban a felesleges ingatlanokat eladhatják vagy átalakíthatják, gyakran olyan sale-and-leaseback konstrukciókon keresztül, amelyek tőkét szabadítanak fel, de biztosítják a működés folytonosságát. Az elavult ingatlanokkal rendelkező városokban lehetőség nyílhat azok lakóingatlanokká, oktatási vagy innovációs központokká alakítására, összhangban az önkormányzati fejlesztési stratégiákkal.

Bár a Világgazdasági Fórum jelentése nem tartalmaz kifejezetten skandináv adatokat, a régióra vonatkozó következtetések egyértelműek. A dániai gyáraktól a finnországi kórházakon át a norvégiai közigazgatási irodákig az ingatlantulajdonosok stratégiai döntés előtt állnak: alkalmazkodjanak, értékesítsenek vagy fektessenek újra ingatlanaikba, miközben folyamatosan változik az egyensúly az emberi munka, az automatizáció és a kiegészítés között.

A jelentés világossá teszi, hogy az automatizáció és a kiegészítés már nem távoli trendek, hanem aktív erők, amelyek a következő években befolyásolni fogják a gazdasági versenyképességet és az eszközstratégiát Skandináviában. Egyre fontosabb, hogy az egyes ágazatok pontosan meghatározzák helyüket ezen a spektrumon – hiszen ez hosszú távon ugyanolyan értékmérővé válhat, mint az ingatlan elhelyezkedése vagy fizikai minősége.

| Forrás: Christer Farstad, Head of Occupier Services, CBRE Nordics