Az MNG legfrissebb tárlata nem egy művészi életművet vagy egy alkotói iskolát állít középpontba, hanem egy életstílust, egy ízlésvilágot: a húszas-harmincas évek Budapestjére oly jellemző art decót – mondta el a kiállítás április 10-i sajtóbemutatóján Vígh Annamária, a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese.

Mint hozzátette, a bemutatott anyag alapját az MNG gazdag gyűjteménye adta. Az intézmény grafikai gyűjteményének art deco plakátkollekciójából önmagában is izgalmas kiállítást lehetett volna rendezni, de számos különleges műtárgy érkezett az Országos Széchényi Könyvtárból (OSZK) és az Iparművészeti Múzeumból is.

Katona Anikó kurátor elmondása szerint a tárlat megrendezését hétéves kutatómunka előzte meg, melynek során számos, eddig még soha be nem mutatott kincsre találtak rá.

Régen adott otthont az MNG hasonló kiállításnak, ahol ennyiféle tárgy kap helyet a gyíkbőr táskától a kerámia teáskészletig, a fametszetes könyvtől a ruhákig

– emelte ki, hozzátéve: a kiállítás hangsúlya ennek ellenére a plakátművészeten maradt.

Az art deco kifejezést valójában csak a hatvanas években alkották meg, azzal a céllal, hogy leírják ezt a sajátos stílust, amely felhasználta az avantgárd és a Bauhaus eredményeit, de lényegi eleme maradt a dekorativitás, a könnyedség és az elegancia.

Ez a sok forrásból táplálkozó ízlésvilág elsősorban a nagyvárosi középosztály révén terjedt el, de – például a moziplakátok révén – minden társadalmi rétegre hatott.

A húszas évek elejére radikálisan átalakult a női divat. Eltűntek a fűzők, rövidebbek lettek a ruhák, így minden addiginál fontosabbá vált a sport, a diéta, a szépségápolás, de sminket sem csak a "félvilági" nők használtak már; mindez pedig jól nyomon követhető a korszak plakátjain is.

Az art deco betört a polgári otthonokba is, a Bauhausnál lágyabb vonalú bútoraival vagy olyan emblematikus tárgyakkal, mint a kiállításon látható Orion rádió.

Az Orion kiváló példája a korszak gondolkodásának, hiszen az Egyesült Izzó a márka elindításakor nemcsak egy logót terveztetett – a jellegzetes, háromarcú fejjel –, hanem már egy egész arculatot – idézte fel Katona Anikó.

A nagyvárosi élet szimbolikus helyszínei mégis a nagyáruházak voltak, amelyek szintén nagy gondot fordítottak plakátjaik, csomagolóanyagaik, papírzacskóik tervezésére.

Ekkoriban élte aranykorát Hollywood, minden társadalmi réteg számára elérhető szórakozást nyújtva. A húszas évekre már kialakultak a filmművészet zsánerei és megvoltak ezek sztárjai – például a romantikus hős Valentino vagy a naiva Bánky Vilma –, érdekesség azonban, hogy minden külföldi film is helyi tervezésű plakátot kapott Magyarországon.

A moziplakátok egyik kiemelkedő darabja Bottlik József Fritz Lang Metropolis című filmjéhez tervezett remeke.

Ezt az alkotást ma is gyakran reprodukálják a nemzetközi művészettörténetben, de eredetiben csupán egy példány maradt a plakátból: az OSZK által őrzött nyomattal a látogatók is találkozhatnak.

Budapest mulatói és revüi Európa-szerte ismertek voltak ebben a korszakban, olyan legendás intézményekkel, mint a Nagymező utcai Arizona. Ezt a gazdag éjszakai életet jelmeztervek, plakátok és egyéb műtárgyak idézik meg az augusztus 28-ig látható kiállításon.

| Forrás: turizmus.com