Egy olyan csapdahelyzetben vagyunk, amikor a globális adósság nem csökken, csak váltakozik szektorok és országok között – írja a Project Syndicate-en megjelent elemzésében Adair Turner, a brit Pénzügyi Felügyelet volt elnöke, az Egyesült Királyság Pénzügypolitikai Bizottságának egykori tagja. Miközben pedig a monetáris politikák önmagukban nem tudják megfelelően stimulálni a globális keresletet, egyre fokozódó problémát jelent a felhalmozódó adósság, elsősorban az ingatlan beruházások és fejlesztések területén.
Turner emlékeztet, hogy az 1980-as években lezajlott japán fellendülés során az ingatlanárak megnégyszereződtek, míg a telekárak két és félszeresükre drágultak. Miután a buborék az 1990-es években kipukkadt, a túlzottan eladósodott vállalatoknak el kellett kezdeniük törleszteni, noha a kamatszintek nulla közelébe csökkentek. Miközben pedig a nagy fiskális deficitek ellensúlyozták a magánszektor eladósodottságából fakadó kereslet zsugorodást, ennek elkerülhetetlen következménye volt az emelkedő államadósság. Miközben a vállalati adósság a GDP 100 százalékára csökkent az 1990-es években látott 140 százalékról, addig az államadósság folyamatos bővülés mellett mára már meghaladja a 230 százalékot.
A 2008-as válság után egészen hasonló folyamatok zajlottak le a fejlett gazdaságokban. Miközben a magánszektor fokozatosan építette le az adósságát, az állami szféra ezt a saját eladósodásával igyekezett ellensúlyozni. A magánszektor kumulatív GDP-arányos adóssága ennek következtében 167-ről 163 százalékra csökkent, míg az államadósság 79-ről 105 százalékra emelkedett. Ennek következtében sokan megszorításokhoz folyamodtak, ami azonban csak növelte a magánszektor adósságleépítésének deflációs hatását – hangsúlyozza Turner.
Folytatás az investor.hu oldalán >>
