A képzett fiatalok vagy rögtön az iskola után, vagy pár év hazai szakmai gyakorlattal mennek külföldre, és visszatérni csak kevesen akarnak.

Tatabánya, Székesfehérvár vagy Győr környékén működő cégeknél járva az elmúlt időszakban többször is azt az egyöntetű véleményt hallottuk, hogy ott bizony már régóta nem könnyű megfelelő munkaerőt találni. A Dunántúl ipari üzemeibe sokszor már lasszóval kell fogni a munkásokat, legalábbis azokat, akiket a cégvezetők oda mernek állítani a szalag mellé. A képzett, diplomás szakemberekből is szinte mindenhol hiány mutatkozik, a cégek folyamatosan panaszkodnak, elsősorban a pályázók alacsony tudásszintjére, gyakorlati készségeinek hiányára, de a létszámproblémákra is.

A kurrens szakmákban előfordul, hogy a fiatal szakemberek már a diplomaszerzés utáni nap külföldi munkalehetőségek után néznek, aki pedig itthon egy jobb nevű cégnél eltölt pár évet, a megszerzett gyakorlati tapasztalattal még könnyebben talál munkát tőlünk nyugatra. Az elvándorlás elsődleges oka az itthoni és nyugat-európai fizetések közötti szakadék, ami szinte minden képzettségi szinten óriási problémát okoz. (Sokan nemcsak a jobb életvitel, magasabb bér és több munkalehetőség reményében mennek el, hanem a közállapotok, a közbeszéd is sok emigránsnál nyomós ok.) A takarítóktól kezdve az orvosokig szinte mindenki minőségi ugrásra számíthat, ha kivándorol, utóbbiak persze sokkal nagyobbra, mint a kétkezi munkások. Ez a diagnózis évek óta ismert, a számok azonban azt mutatják, hogy Magyarország képtelen érdemben tenni a folyamat ellen.

Évente egy kisebb városnyi ember szedi a sátorfáját

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai szerint tavaly 31 ezer 500 magyar kötött útilaput a talpára, a különböző állami nyilvántartások szerint ennyien távoztak úgy, hogy legalább egy évig tartósan kint is maradtak. A tényleges kivándorlás ráadásul ennél jóval nagyobb lehet, mert a belső uniós határok megszűnése óta nem kell a tagállamokba irányuló munkavállalást olyan módon lepapírozni, amelyből azok pontosan visszakövethetőek lennének.

A fogadó országok rendre nagyobb számokat közölnek az ott dolgozó magyarokról, mint az a KSH vagy a hazai hivatalok adataiból kalkulálható lenne. London már évek óta a második legnépesebb magyar városnak számít, az Egyesült Királyságban körülbelül 350 ezerre teszik a magyar munkavállalók számát, de Németországba és Ausztriába is nagyobb városnyi lakosság költözött már ki. Ausztriába hagyományosan sok magyar megy dolgozni, az utóbbi években a számuk nőtt, 2012-ben 6 ezerrel, 2013-ban pedig már 8400 fővel gyarapodott a kinti kolónia létszáma. A német szövetségi statisztikai hivatal szerint tavaly 21 ezer 198 fővel nőtt az ottani magyarok száma (közel 60 ezren mentek ki, de sokan jöttek vissza is), akik így már 156 ezer 800-an vannak, márpedig valószínű, hogy az Egyesült Királyságba ennél is többen mentek ki dolgozni, vagyis a KSH-adatok erősen nyomottnak tűnnek.

Hatszor többen mennek, mint 2009-ben

Az igazán drámai azonban nem is a számok abszolút értéke, hanem az éves trend iránya, hiszen a most kikerült KSH-adat 50 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban volt, és több mint hatszorosa a 2009-es értéknek. Ez egyébként nem áll teljesen összhangban azzal, amit a külföldre magyar munkásokat szervező cégek érzékelnek, hiszen szerintük a roham az elmúlt évben már csendesedni kezdett.

Tavaly októberben a KSH egy nemzetközi projekt keretében először végzett részletesebb kutatást a témában, amely árnyalta az összképet. Egyrészt kiderült, hogy a régióból messze nem Magyarország adja a legtöbb nyugatra vándorlót, hiszen Bulgáriából, Romániából a népesség arányait tekintve is jóval többen vágnak neki az útnak, mint tőlünk. Sőt Ausztriából is többen mennek külföldre dolgozni, mint Magyarországról, csakhogy vélhetően más megfontolásból, és nagyobb hazatérési hajlandósággal. A kutatás adatai szerint a 350 ezres kivándorlási létszámot a magyar adat valamikor 2013 elején léphette át.

Részletek a hvg.hu cikkében >>