Az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban közzétett ítélete rámutat arra, hogy a valós gazdasági jelenlét hiánya súlyos áfa-következményekkel is járhat – tudta meg a Jalsovszky Ügyvédi Iroda összefoglalójából az OGH hírügynökség.

Nemzetközi vállalatcsoportok adótervezési céllal előszeretettel hoznak létre adózásilag kedvező országokban társaságokat, és csoportosítják át egyes jövedelmeiket ezen társaságokba. Értelemszerűen felmerülnek az adóparadicsomi országok, de legalább ennyire népszerűek a holland holding- és a luxembourgi pénzügyi központok vagy akár a Magyarországon létrehozott, szellemi alkotásokat kezelő társaságok.

A múltban általában elegendő volt ezeket a társaságokat névleg létrehozni (ún. „letterbox”, azaz postafiók társaságok) anélkül, hogy azok eszközökkel, munkavállalókkal vagy akár saját irodával rendelkeztek volna. A hátrányosan érintett országok adóhatóságai azonban ma már mind a jogszabályaikban, mind pedig az ellenőrzési gyakorlatban egyre komolyabb feltételeket szabnak ahhoz, hogy elismerjék egy adott társaság valós gazdasági jelenlétét az alapítás országában. Ma már nem ritka, hogy külföldi országok adóhatóságai az ilyen társaságok által használt irodákban akár helyszíni szemlét is tartanak és egyre gyakrabban tesznek fel olyan kellemetlen kérdéseket, mint például „mi a társaság ügyvezetőinek a foglalkozása, képesítése”, „kap-e az ügyvezető juttatást és milyen összegben”, „önálló irodahelyiséggel rendelkezik-e a társaság és az milyen nagyságú?”.

"Ha pedig a vizsgálatok eredményeként megállapítják, hogy a társaságnak az alapítás országában nincs valós gazdasági jelenléte, akkor az így elérni kívánt adóelőnyök elveszhetnek. Ezen társaságokat a vizsgálódó adóhatóságok helyi adóalanynak minősíthetik át és úgy adóztathatják meg őket, mintha a társaságot nem az alacsony adókulcsú országban hozták volna létre.” - mondta Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.

Valós jelenlét már az áfában is követelmény

A valós jelenlét hiányára tett megállapítások zöme eddig elsősorban a társaságiadó-fizetési kötelezettséget érintette. Az Európai Bíróság közelmúltban közzétett, ún. „Welmory–ügyben” hozott ítélete alapján azonban a gazdasági jelenlét hiánya a jövőben már az áfára is kihat.
Ugyan az Európai Bíróság az ítéletben egyértelműen nem foglalt állást a kérdésben, és az ügyet a tényállás további felderítésére visszaadta a helyi bíróságoknak, az ítélet mégis zöld lámpát jelent az adóhatóságnak: valós gazdasági jelenlét hiányára alapozva innentől kezdve az adórevízió megállapíthatja, hogy egy társaság áfa-szempontból figyelembe vett telephelye eltér az alapítás országától és emiatt a számlát kibocsátónál áfa-hiányt állapíthat meg.

A Welmory-ügyben egy lengyel társaság nyújtott szolgáltatásokat egy, vele szoros együttműködésben lévő ciprusi társaság részére. A határon átnyúló szolgáltatások általános szabálya alapján a felek a teljesítés helyét a ciprusi társaság székhelyén határozták meg és ennélfogva a tranzakcióra a ciprusi áfát számították fel, ráadásul a cash-flow szempontból kedvező „fordított adózás” technikájával.

Az ügyben kutakodó lengyel adóhatóság azt vizsgálta, hogy a szolgáltatást igénybe vevő ciprusi társaság valóban Cipruson végezte-e a tevékenységét, a szolgáltatás valóban a ciprusi székhelyéhez kötődött-e. Mivel az adóhatóság valós jelenlétet és tevékenységet Cipruson nem tudott megállapítani, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a ciprusi cégnek Lengyelországban (mégpedig a szolgáltatást nyújtó lengyel vállalkozás székhelyén) keletkezett telephelye és a szolgáltatásnyújtás ezen telephelyhez kötődik. Ezáltal az adóhatóság megállapította, hogy az ügylet voltaképpen két lengyelországi áfa-alany közötti tranzakciónak minősült és a szolgáltatás nyújtójának lengyel áfával kellett volna a számlát kiállítania. Ezért a szolgáltatás nyújtójánál (tehát nem is a ciprusi társaságnál) áfa-hiányt állapított meg.

Óvatosan a ”postafiók” társaságokkal

Láthatóan a nemzetközi adótervezésben a valós gazdasági jelenlét megteremtése egyre komolyabb feladattá válik. Ugyan korántsem lehetetlen vállalkozás például egy holland holdingtársaságnál helyi munkavállalókat alkalmazni, valós irodát nyitni és valós telefonszámot kérni, ezek azonban mind-mind megnövelik a nemzetközi adótervezés költségeit.

„Másrészről a Welmory-ügy arra is rámutat, hogy azon adóalanyoknak is fokozott óvatossággal kell eljárniuk, akik ilyen, adótervezés céljából létrehozott külföldi társaságokkal üzletelnek” - véli Fehér Tamás. Hiába van ugyanis a társaságnak külföldi adószáma, a valós gazdasági jelenlét miatt az adóhatóság a szolgáltatást nyújtó országában állapíthat meg telephelyet a cég számára. Ezáltal bajba kerül az, aki a szolgáltatásnyújtást Közösségen belüli ügyletként kezeli és ezért arra nem számít fel helyi áfát.

(OGH – Jalsovszky Ügyvédi Iroda)