Globális ökológiai válság

A globális felmelegedés okozta tengerszint növekedés 2100-ra körülbelül 250 millió embert érinthet, ha addig nem építenek védelmet, olvasható Vincent Callebaut Architect weboldalán. „Az úszó városok menedéket nyújthatnak a tengerparti városokban és szigeteken élő „éghajlati menekültek” számára, ha már mindent elönt az ár,” nyilatkozta a tervező.

A kétéltű ökopolisz

A Lilypad elnevezésű komplexum valójában egy kétéltű, félig vízi, félig szárazföldi ökopolisz, amely biodiverzitás elve alapján képes fejleszteni, és életben tartani a mesterséges szigetre telepített növény- és állatvilágot.

A központi lagúnák összegyűjtik, lágyítják és megtisztítják az esővizet. Az óceán felszínén lebegő, tavirózsákra hasonlító városok önfenntartók, és káros anyag kibocsátásuk egyenlő a nullával. Maga az elnevezés is az angol tavirózsa (waterlily) szóból ered.

Akvakultúra mezők és biotikus folyosók

Mindegyik város körülbelül 50.000 ember befogadására képes. A szigeten kialakított táj növényekkel és mesterséges lagúnákkal, felfüggesztett kertekkel és az egész szigetet átszövő növényi és biotikus hálózattal képezi a város szerves vázát.

A tengeren úszó város a vízbe merülő szerves vázon keresztül kapcsolódik az élő akvakultúrához, folyékony terekkel és biotikus folyosókkal.

A mesterséges sziget egy része elmerül az óceánban, ezáltal valósul meg a város kiegyensúlyozása. Ez lehetővé teszi, hogy a város szíve szervesen kapcsolódjon a vízi élővilághoz a víz alatti mélységeken.

Az elképzelés szerint a komplexum számos alternatív technológiát alkalmazna (nap-, szél-, fotovoltatkus energia, hidraulika, árapály erőmű, ozmotikus energiák, geotermikus és biomassza), ezáltal nem csak saját energiaszükségletét tudná biztosítani önfenntartó módon, hanem képes továbbá feldolgozni és hasznosítani a légkörben lévő széndioxidot.

Bár, az ökológiai válság még nem fenyegeti ilyen mértékben az emberiséget, a biotechnológiai ökopolisz prototípusa már elkészült.

(Forrás: impressmagazin.hu)