és az adófizetőktől illetve a helyi vállalkozóktól való elvonásból származnak) vagy csak tisztán újraelosztó funkciót lát-e el? A 2009-es év krónikájából – ingatlanpiaci szemszögből - két ilyen gordiuszi eset minden bizonnyal feljegyzésre kerül, mindkettő Budapesthez, sőt Zuglóhoz kötődik.

Az egyik ilyen eset egy nemzetközi színvonalú kongresszusi központ építése volt, amelynek kapcsán 10-15 éve zajlik a helyben járás. 2009-ben a jelek szerint, Zuglóban mégis történt valami előrelépés. Érdekes módon azonban a nemzetközi gyakorlattal ellentétben sem a város, sem a helyi önkormányzat, sem az állam nem kívánt részt vállalni e szakmailag indokolt fejlesztésében, pedig a bevételek oroszlánrészéből elsősorban nem a rendezvényhelyszín, hanem a város és az ország profitálna. Sajnos, azt sem lehetett azonban elmondani, hogy legalább adminisztratív oldalról előmozdították volna az ügyet, sőt a közel másfél éves eljárási késedelem miatt sikerült belesodorni a beruházást a gazdasági recesszióból adódó lényegesen kedvezőtlenebb pénzügyi körülményekbe.

Pedig szakmai számítások szerint a befektetett összeg ebben az esetben megnégyszerezhető lenne, azaz a magyar költségvetésbe akár a 340 milliárd forint többlet folyhatna be évente. Ez a külföldiektől származó, jelenlegi teljes turisztikai bevétel 1/3-a. Ennek az összegnek csak az áfa tartalma 68 milliárd forint lenne. Normális, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő viszonyok mellett, ennek az összegnek a 10%-át illene visszaforgatni kongresszusi marketingre. Tegyük hozzá, ez a 6.8 milliárd forint több lenne, mint Magyarország teljes, éves, nemzeti turisztikai marketing kerete.

Nem kell messzebbre menni a másik példa kapcsán sem, csak Budapest harmadik leggazdagabb kerületének szívéhez, a Bosnyák térhez. A legfrissebb rendelkezésre álló felmérések szerint a Bosnyák piac környéke a kerület legszemetesebb területe, amellyel kapcsolatban a Közterület-felügyelet Vészhelyzeti Információs Központjának és a Kerületőrségnek folyamatos küzdelme van. 

A kerület azonban – ahogy egy közelmúltban megjelent elemzés is rámutat - nem akármilyen lehetőséget kapott azzal, hogy Budapest négy metróvonalából (a 4-es vonalat megelőlegezve) három vonal is áthaladjon rajta. Ez utóbbira igen nagy szüksége is lenne, mert már a 1970-es évektől tervbe volt véve, hogy a Bosnyák tér (sőt annak idején még Újpalotáról is szó volt) integrálva lesz a város vérkeringésébe. Annál is kellemetlenebb fordulat volt 2009 október végén, amikor a sajtóban megjelent hírek fellebbentették azt az alternatívát, hogy a Keleti pályaudvar lehet mégis a végállomás, és sosem jut el a Bosnyák térre a 4-es metró.

Ennek háttere az volt, hogy napvilágra került egy tanulmány, amely igazolni látszott a beruházás gazdaságtalan voltát, így elemzők kizártnak vélték, hogy az unió adna rá támogatást. Pedig a Bosnyák tér kiemelt szerepet játszik az önkormányzat fejlesztési terveiben. Ennek kapcsán egy nyílt pályázati eljárás - után ugyan stílszerûen nem egy bosnyák, hanem lengyel - ingatlanfejlesztő vásárolta meg a szóban forgó területet azzal a céllal, hogy itt építsen fel egy új városközpontot. A cég a válság közepette nem lebecsülendő gazdasági erővel lépett be a magyar piacra (a birtokában levő ingatlanok összértéke meghaladja az 1 milliárd eurót).

A legfontosabb ok, amiért a projekt felkeltette az ingatlanfejlesztő érdeklődését, a 4-es metró építése volt, és különösen az, hogy a 4-es metró tervezett végállomása a Bosnyák tér közelében található. Amennyiben a metróvonal valóban nem éri el a tervezett új városközpontot, az itt található fejlesztési telkek, és természetesen más ingatlanok estében is elmondható, hogy a 3-4 évvel ezelőtt készített értékbecslésekben előrevetített értéknövekedés nem reális. Ingatlanpiaci szakemberek egy közelmúltban megrendelt értékbecslésre hivatkozva rámutatnak, hogy a metróvonalak nélkül ezek a zuglói ingatlanok ma mintegy 30%-kal kevesebbet érnek.

Kérdés, hogy hogyan fogják a választópolgárok ezt az értékcsökkenést, vagy helyesebben mondva elmaradt hasznot elfogadni. (Ugyanez a kérdés vonatkozik természetesen az ingatlanbefektetőkre és más érdekelt piaci szereplőkre is). A zuglói városközpont fejlesztője közben fokozatosan politikai és médiatámadások célpontjává vált.  Hiába tehát a 2006-ban megnyert nyílt, Európai Uniós tender, a színfalak mögött folyamatos konszenzuskereső munka, az eredmény: csúszik az 50 milliárd forintos beruházás, több százmillió forint adóbevételtől és közel 1000 új munkahelytől eshet el Zugló.

A példák sora természetesen nem teljes, de érdekes kérdés a választópolgárok és adófizetők szemszögéből, hogy a nehezen magyarázható (szakma)politikai döntések árát, a város, a kerület oldalán elmaradt bevételeket milyen forrásból fogják pótolni, ki fogja a költségvetési lyukakat betömni. A választópolgár, az adófizetők és a helyi vállalkozók sejtik a választ.

 

 

Forrás: O|G|H