...euroatlanti integrációját kísérelte meg cigányellenesség szításával akadályozni. Ha választás, akkor magyar kártya - az európai parlamenti voksolás előtt és után a szlovák politikai elit jelentős része vidáman veri a blattot. A legutolsó pozsonyi hisztéria Orbán Viktor esztergomi kampánygyûlésen elmondott szavai - "a választáson eldől, hányan képviselhetik a Kárpát-medencei magyarságot Brüsszelben és Strasbourgban" - miatt robbant ki.

Robert Fico miniszterelnök formációja, a Smer kezdeményezésére összehívták a pozsonyi parlament rendkívüli ülését a szlovák állam területi épségét és biztonságát állítólag veszélyeztető kijelentés miatt. A nemzeti pártot (SNS) vezető Ján Slota szerint a Fidesz elnökének mondatai "bûzlenek a neonácizmustól és neofasizmustól". Mindez azért is érdekes, mert ha szükséges, a szlovák politika titkosszolgálati manőverekkel keltette-kelti a magyar veszély képzetét a közvéleményben.

Szlovákiában a területi autonómia a revízió előszobája, s már felvetése is az állam biztonsága elleni támadásnak számít. Ezért furcsa a magyarlakta területek önrendelkezését célul kitûző Harmónia Polgári Társulás ügye. A pozsonyi Új Szó megírta, hogy a nemrég zászlót bontott civilszervezet alapszabályát tartalmazó fájlt - a dokumentum elektronikus adatlapja szerint - bizonyos Igor Cibula hozta létre. Márpedig ő a 90-es évek közepéig a szlovák titkosszolgálat, a SIS főtisztje volt. A korábbi kém magyar autonómia körüli buzgólkodása annál is furcsább, mert Malina Hedvig ügyvédje már régóta követeli Cibula kihallgatását, hogy tisztázzák a megvert magyar diáklány ügyében játszott szerepét.

Az orosz kapcsolat

Ám mindez kedves bohóckodás a korábbi ügyekhez képest. Vladimír Meciar miniszterelnöksége alatt, az 1992-től 1998 szeptemberéig tartó időszakban a biztonsági szerveket a belföldi politikai ellenfelek, például Michal Kovác államfő megfélemlítésére használták; az elnök fiát a titkosszolgálat 1995-ben elrabolta. Miután 1998 márciusában lejárt Kovác mandátuma, a parlament nem tudott utódot választani, az elnöki jogkörök, beleértve az amnesztia intézményét is, Meciar kormányfőre szálltak. Õ pedig kegyelmet adott az összes, Kovác fiának elrablásával kapcsolatos bûncselekményre, meghiúsítva ezzel a kivizsgálást.

A döntést utóbb hiába próbálták felülírni: 1998 után a pozsonyi parlamentben ezt többek között az a posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártja akadályozta meg, melynek a mostani miniszterelnök, Robert Fico volt az alelnöke.

Az állambiztonsági szerveket a szomszédos országok destabilizálására is felhasználták. Meciar bukása után kiderült, hogy a bizalmasa, Ivan Lexa által vezetett SIS De¾o (Dezső) néven titkos akciót bonyolított Csehországban, hogy felerősítse a cigányellenes hangokat, kisebbségellenes bûnügye- ket provokáljon, s ezáltal nehezítse az ország euroatlanti integrációját. Meciar ekkoriban Moszkva legfontosabb térségbeli szövetségese volt - a titkos mûveletek tehát a befolyásvesztéstől tartó Oroszország érdekeit is szolgálták. Akcióival Szlovákia annyira szalonképtelen lett, hogy 1996-ban kizárták a közép-európai hírszerző szervek együttmûködéséből.

Ján Ruml akkori cseh belügyminiszter a Meciar-éra szlovák titkosszolgálatáról szóló jelentés 1999 eleji kiszivárgása után a Mladá fronta Dnes napilapnak azt nyilatkozta: "A szlovák titkosszolgálattal egy ideje már semmilyen közelebbi kapcsolatokat nem ápolunk. Az oroszokkal való összejátszás veszélyeztette a mi biztonsági szerveink munkáját." Ladislav Pittner, a pozsonyi nemzetbiztonság akkori vezetője pedig 2002-ben kijelentette: Lexa szökését és bújtatását a Szemjon Mogiljevics nevével fémjelzett, a KGB utódszerveihez is bekötött orosz-ukrán maffia segítette.

Kassai hallgatózás

A hírek szerint előfordult, hogy a Nyugat felé bitangoló bárányka - tudniillik Magyarország - megregulázását a nagy testvér nem adta ki gebinbe. A brit hírszerzési szaklap, a Jane's Intelligence Digest 2001 elején azt írta, hogy a zámolyi romák franciaországi menekülését, az állítólagos üldöztetés miatti kivándorlását az orosz titkosszolgálat szervezte. Moszkvának kétségtelenül volt elszámolnivalója Magyarországgal: a NATO 1999-es balkáni légi háborúja idején hazánk az atlanti szövetség szilárd tagjának bizonyult, s szembement a szerbbarát orosz állásponttal.

Igaz, addigra már hagyománya volt hazánk destabilizálásának; a kilencvenes évek közepétől az Omega elnevezésû szlovák akció Magyarországot célozta. Ennek keretében magyar politikusok házánál robbantak bombák, s az akcióban részt vevő bûnözők állhatnak a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai merénylet mögött is (lásd keretes írásunkat).

A szlovák érdekek Magyarországgal szembeni érvényesítése soha nem tûnt el - még az européer Dzurinda-kormány idején, 2000-ben is helyeztek el lehallgatókészüléket a kassai magyar főkonzulátuson, legalábbis erről vallott 2005-ben a szomszéd ország sajtójának az épület felújítását végző szlovák vállalkozó.

Robert Fico 2006-os megválasztásával, a Meciar-féle HZDS és a Slota vezette SNS kormányba emelésével ismét a kilencvenes évek szelei fújdogálnak. Abban a lapunk által megkérdezett szakértők egyetértenek, hogy nem csökkent a titkosszolgálati érdeklődés hazánk iránt, a környezet azonban eltér a tíz évvel ezelőttitől.

Míg akkor az euroatlanti csatlakozás megakadályozása volt a fő célkitûzés, ma már a befektetőkért, a gazdasági hitelességért dúl a harc - s ebben a tátrai tigris jobban áll. Északi szomszédunk vezetése minden európai fórumon elpanaszolja, mennyi gondot okoz neki a gazdaságilag instabil Magyarország szélsőjobbexportja. S lám, menetrendszerûen érkezik a bizonyíték, hol a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felvidéki tagtoborzója, hol a Nemzeti Õrsereg nevû Magyar Gárda-utánérzés királyhelmeci koszorúzása révén.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható>>

(Forrás: www.hetivalasz.hu)