... az mfor.hu-nak elmondta, hogy az adócsökkentés mértéke itt is mintegy 2000 milliárd forint, de ők számoltak az adórendszeren belüli átcsoportosítás lehetőségével, például az áfa-emeléssel és az ingatlanadó bevezetésével.

- Antal Erzsébet az Amerikai Kereskedelmi Kamarától úgy fogalmazott, hogy ez egy ajánlat az üzleti szféra részéről. Megnevezné, hogy kinek szól az ajánlat?
- A javaslat címzettjei a döntéselőkészítők, vagyis az érintett minisztériumok és hivatalok, valamint a döntéshozók, az összes parlamenti párt.

- Önök már két hete jártak ezzel a javaslattal a miniszterelnöknél. Õ hogyan reagált arra?

- Ha a szakértői anyag a miniszterelnök tudomására jutott, akkor nem tőlünk. Bizonyos újságok kiszivárogtatták, vélhetően egy munkapéldány a miniszterelnök kezébe került. Hiszen számtalan szervezettel és kormányhivatallal egyeztettünk, így vélhetően sokan hozzájuthattak a munkaanyaghoz.

- Azt remélik, hogy már az ősszel tárgyalandó költségvetésbe is beépülne a javaslatuk néhány elme?

- Örömmel vennénk, ha már 2009-ben is elkezdődnének a reformok, mert az idő sürget. Azt nem reméljük, hogy a teljes csomagot jövőre meg lehet valósítani, de el kell kezdeni az előkészítést és az együttgondolkodást.

- Hány év alatt lehetne megvalósítani az üzleti szféra adóreformját?

- Nagyon elszánt akarattal javaslataink összessége akár két  év alatt megvalósítható lenne, de ez nem azt jelenti, hogy ennyi idő alatt egyébként reálisan meg is valósulhat. A konkrét ütemezés sok más tényező függvénye, ami már nem csak gazdasági kérdés, hanem politikai is.

- Simor András jegybankelnök 2500 milliárd forint kivonását javasolta az állami újraelosztásból. Surányi György és Járai Zsigmond is hasonló számokról beszélt. Az önök javaslata ennél jóval szerényebb, hiszen csak 1100 milliárd forintról szól.

- Ha csak a javaslataink adóteher-csökkentési oldalát nézzük, akkor mi is valamivel több mint kétezer milliárd forintnyi adóbevétel-csökkentést tartunk szükségesnek. De annak érdekében, hogy az minél előbb megvalósítható legyen, felvonultattuk az adórendszeren belüli átcsoportosítási lehetőségeket.

Természeten az ideális az lenne, ha adóemelésre egyetlen adónemben sem lenne szükség. Sokkal jobb volna, ha nem kellene áfát emelni, különböző mentességeket eltörölni, és így valósulhatna meg egy kétezer milliárdos csökkentési program. Azonban nem akartunk úgy járni, ahogy egy kétezer milliárdos javaslattal megtörténhet, hogy a politika csak rálegyint, és félreteszi.

- Ez az 1100 milliárd kiadáscsökkentés elég lenne és javítaná a versenyképességet?

- Nagyon nagy mértékben. Egy csapásra visszaállítaná Magyarország versenyképességét a régióban. Ez nyilván olyan kompromisszummal járna, mint az áfaemelés, ami nem rontja a versenyképességet, csak a fogyasztási oldalt érintené. Valamint bevezetnénk az ingatlanadót is, ami csak a vagyonosobbakat sújtaná, de mégis csak egyféle adóteher-emelkedést jelentene.

- Az ingatlanadót nagyon nehéz lehet keresztülvinni a társadalmon, és a közigazgatás sem tudná egyből megvalósítani.

- A közigazgatás szempontjából már kidolgozott és kezelhető az ingatlanadó, mint adónem. Társadalmi szempontból pedig lényegesen igazságtalanabb a jelenlegi helyzet, ahol az adóteher eloszlása messze nem vagyon- és jövedelemarányos, ráadásul, az ingatlanadó, mint adónem megléte is esetleges, bizonyos helyeken van, máshol meg nincs. Azt persze el kell ismerni, hogy a kiváltságok felszámolása sok érdeket sért, de ideje volna egy reális társadalmi kompromisszumot kötni, és cserébe kapnánk egy mûködőképes adórendszert.

- A feketegazdaság felszámolását is szorgalmazzák. Sokan azonban úgy vélik, hogy itt már kialakult egy kvázi társadalmi egyensúly, aminek felszámolása óriási kockázatokkal járna.

- Én épp ellenkezőleg gondolom: a mostani rendszer fenntartása járna és jár jelenleg is óriási kockázatokkal. A mostani rendszer hihetetlenül torz, és van egy réteg, amely abból él, hogy nem fizet adót. Többek között ezzel magyarázható, hogy a kis- és középvállalkozói szektorban nincs valós innováció. Tényleges mûködési hatékonyság helyett sokan adómegtakarításra törekszenek és ebből igyekeznek növekvő jövedelmezőségre, versenyelőnyre szert tenni.

Ebben a vállalkozói körben a hatékonyság és a fejlesztések tekintetében messze el vagyunk maradva bármely környező országtól, amiért jelentős részben éppen a jelenlegi adórendszer a felelős. E körülmények között pedig az adóterheket szabályosan teljesítő cégek nehéz feltételek mellett versenyeznek, és ugyancsak felélik tartalékaikat, ahelyett, hogy fejlesztésekre, beruházásokra, munkavállalóik képzésére tudnának többet költeni.

- A Pénzügyminisztérium közleményében azzal vádolja Önöket, hogy szociálisan nem elég érzékenyek.

- A Pénzügyminisztérium közleményében sok ellentmondás és pontatlanság található. Szemünkre veti például, hogy a javaslatok rontják a nyugdíjasok életkörülményeit, miközben azokat jelentős részük nem érinti. Az egyedüli számukra lényeges intézkedésben, az áfa javasolt emelésében pedig kifejezetten felvetettük egy kedvezményes kulcs bevezetésének lehetőségét, ami éppen ezt a réteget hozhatja kedvezőbb helyzetbe.

Fontos e tekintetben, hogy javaslataink véleményezése azok pontos ismeretében és minden részlet figyelembevételével történjen. Többször hangsúlyoztuk, hogy a ténylegesen alacsony kereseti szinten nem kívánjuk rontani az életkörülményeket, az adófizetési kötelezettségüket nem megfelelően teljesítőktől viszont álláspontunk szerint szükséges megvonni a kedvezményeket.

Ez csak látszólag az alacsony jövedelmûeket hozza hátrányos helyzetbe. Valójában azok számára jelent tényleges tehernövekedést, akik alacsony jövedelmet vallanak be, miközben lényegesen jobb jövedelmi és vagyoni viszonyok között élnek.

- A Pénzügyminisztérium azt is állítja, hogy a javaslatuknak nem 1100 milliárd forint, hanem 1250 milliárd költségkihatása lenne.

- Számunkra ez meglepő állítás, hiszen az általunk közölt 1100 milliárdos adat is a Pénzügyminisztérium munkatársainak számításain alapszik, miután a későbbi parttalan viták megelőzése végett őket kértük meg erre a feladatra. Fontos lenne tisztázni, hogyan születhetnek ennyire eltérő eredmények ugyanazon intézkedések költségvetési hatásszámításával kapcsolatban.

- A PM szerint az egészségügyi hozzájárulás (EHO) jelenleg fejenként havi 1950 forintról 8000 forintra emelése azokat a kis- és középvállalkozásokat sújtaná a legjobban, amelyektől a kormány a foglalkoztatás számottevő bővítését várja, s amelyek fejlődését egyéb eszközökkel támogatni kívánja.

- Véleményünk szerint ez téves statisztikai adatokon alapuló hibás következtetés. A tételes EHO nem terheli kevésbé a nagyobb cégeket, hiszen ők több alkalmazott után több befizetést kell, hogy teljesítsenek.

A tételes EHO-növekedés valójában azoknak jelent nagyobb terhet, akik alacsonyabb jövedelemszinten foglalkoztatnak alkalmazottakat, függetlenül vállalkozásuk méretétől, és azokat hozza viszonylagosan kedvezőbb helyzetbe, akik jobban képzett, szakértő munkavállalókat foglalkoztatnak. Megbízhatatlannak tartjuk azokat a statisztikákat, melyek szerint a kkv-szektorban a foglalkoztatottak jövedelemszintje szükségszerûen alacsonyabb, mint a nagyobb cégeknél, az egyedi munkaerőpiaci tapasztalatok ugyanis nem ezt támasztják alá. Sokkal inkább az a jellemző, hogy az adókötelezettséget fegyelmezettebben teljesítő nagyobb munkáltatók sokszor nehezen tudnak munkaerőt elcsábítani a rugalmas juttatási rendszereket biztosító kisebb versenytársaiktól.

A statisztikák már csak azért is torzak és nem megbízhatóak, mert bejelentett és szabályosan leadózott jövedelmekről tartalmaznak adatokat, miközben az ezzel kapcsolatos fegyelmezettség különböző lehet a kkv-szektorban és a nagyobb befektetőknél. A tételes EHO-emelésre vonatkozó javaslatunk tehát - ahogy egyébként a teljes javaslatcsomag – nem cégméret alapján tesz különbséget és nem nagyobb cégeket preferál a kkv-szektorral szemben, hanem becsületes adófizetőket hoz előnyösebb helyzetbe a jövedelmet részben vagy egészben eltitkolókkal szemben, mûködjenek azok bármelyik piaci szegmensben is.

 (Forrás: www.mfor.hu)