Pontosabban azok az ügynökök, akik valamelyik amerikai titkosszolgálati szervezetnél tevékenykednek minden feltünés nélkül. A titkosszolgálati tevékenységeket megfigyelő DSSCO (Defense Security Service Counterintelligence Office) 35 oldalas, jelszóval védett, de azóta kiszivárogtatott jelentésében a gyanús esetek számának gyors emelkedéséről számolt be a közelmúltban. Eszerint a védelmi technológiák fejlesztői és beszállítói által jelentett esetek száma egyetlen év alatt 43 százalékkal nőtt, ami a külföldi titkosszolgálatok növekvő érdeklődését jelzi. A tettesek nagy része a Távol-Keletről, a csendes-óceáni régióból érkeztek.

Az előző évben a szervezet által vizsgált a gyanús külföldi kapcsolatok, ajánlatok és megfigyelések száma egészen pontosan 971 volt. 90 helyett immár 106 ország próbálta rátenni a kezét valamilyen amerikai technológiára, a kedvenceknek a lézertechnológiák, rakétarendszerek, szenzorok, megfigyelő megoldások és egyéb fontos fejlesztések bizonyultak. A módszerek ezúttal is szerteágazók voltak, a hamis üzleti ajánlatoktól kezdve a számítógépes hackereken át a jó öreg csábítást is bevetették. Példaként említik egy hivatásos fordító esetét, akit egy külföldi ügynöknő hálózott be, hogy azután egy megszerzett jelszó segítségével vírusokkal fertőzzék meg egy biztonságosnak vélt hálózatot.

Egyes biztonsági szakértők szerint, - akik korábban természetesen a „másik oldalon” álltak – ma is leggyakoribb az úgynevezett „social engineering” módszer bármilyen információ megszerzésére. Elég a vállaltnál egy beépített takarító, egy monitorra ragasztott jelszó, vagy egy elveszett laptop, és az értékes technológia máris illetéktelen kezekbe juthat. A vállalatok titkait jórész manapság is ezen a mindennaposnak látszó, de szinte kivédhetetlen módszerrel szerzik meg az ügynökök. A speciális vírusok, billentyûzet-naplózó programok, jelszótörő szoftverek, telefonlehallgató készülékek, miniatûr kamerák nem csak a filmkészítők fejében léteznek. A technológia fejlődésével a módszerek is egyre kifinomultabbá váltak.

Az esetek 31 százalékában távol-keleti elkövetők nehezítették a kémelhárítók életét, további 23 százalékot uralnak a közel-keleti ügynökök és szervezeteik, az eurázsiaiak 19, míg dél-ázsiai kollégáik 13 százalékot mondhatnak magukénak. Afrika és általában a nyugati félteke kénytelen megelégedni 11 százalékkal. A jelentésben konkrét országokról nem esik szó, de talán nem okoz nagy meglepetést, hogy az amerikai szakértők elsősorban Kínát, Oroszországot, valamint Iránt említik a legtevékenyebb államok között.

A hagyományos kémkedés mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a távolról – biztonságosan – végezhető hacker, cracker módszerek. A kémelhárítás szerint egyes ázsiai országokban gondosan felépített szervezetek foglakoznak a technológia és az információk illegális megszerzésén. Egyes pesszimista víziók szerint az internetet és a hálózatokra csatlakoztatott közmû- és államigazgatási rendszert is csatatérré változtathatják a rosszindulatú behatolók, ezért az amerikai biztonsági szolgálatok rendszeres internetes hadgyakorlatokat tartanak.

(Forrás: www.fn.hu)