Komoly probléma, hogy az egykulcsos adóztatással nem lehet megfelelően kezelni a nemzetközi szinten mobil tőkejövedelmeket, és az is, hogy a magas jövedelmûek számára kedvező lineáris szja politikailag nem igazán népszerû.

Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésében a három balti ország járt az élen, még a kilencvenes években. Az ezredforduló után Oroszország, majd az elmúlt két évben Ukrajna, Szlovákia és Románia is követte a példát. Utóbbi két országban a társasági nyereségadó kulcsa is azonossá vált az szja-éval, sőt Szlovákiában az áfa is az egységes, 19 százalékos mértékre változott. Az érezhető adócsökkentést jelentő egységesítéssel egy időben a pozsonyi kormány az szja- és a társaságiadó-rendszerben meglévő kivételek körét is drasztikusan szûkítette. Az eredmény: a reform bevezetése utáni első évben, 2004-ben a GDP 0,7 százalékával csökkentek az szja- és 0,4 százalékkal a társaságiadó-bevételek. Hasonló tapasztalatokat szerzett Románia is, ahol együttesen a GDP egy százalékával mérséklődtek 2005-ben a személyi és társaságiadó-bevételek.

Az IMF szerint az adatokból az derül ki, hogy az adómorál javulása és a gazdaság élénküléséből adódó adótömeg-növekedés általában nem tudja ellensúlyozni a bevételkiesést. Ahol mégis nőttek a bevételek, ott ezt legtöbbször más tényezőknek – Oroszországban például a behajtás szigorításának – tudják be a szakértők. Más kérdés, hogy a bevételcsökkenés nem érte váratlanul az érintett kormányokat: Pozsony például eredetileg még nagyobb kiesésre számított, mint amekkora ténylegesen bekövetkezett. Az IMF azonban úgy véli: illúziónak bizonyulhatnak azok a hosszabb távú előnyök, amelyek miatt ezek az országok vállalták az ideiglenes áldozatot.

Magyarországon a parlamenti választások előtt egy évvel lángolt fel a vita az egykulcsos adórendszer bevezetéséről a kisebbik koalíciós párt kezdeményezésére. A szabad demokraták választási programjukba is belefoglalták az egykulcsos adórendszer megteremtésének igényét: az SZDSZ 2009-től szívesen látna 20 százalékos szja-t, áfát, társasági adót és nyugdíjjárulékot. A kérdést azonban egyelőre „jegeli” a kormányzat.

Két markáns szempont is az ellen szól, hogy Magyarország azonos adómértéket alkalmazzon a jövőben több adónemre vonatkozóan – fogalmaz szkeptikusan az egykulcsos adórendszer létjogosultsága kapcsán Heinczinger Róbert. Az Ernst & Young adószakértő partnere kifejti: nettó tőkeimportőr ország lévén hazánk azzal tarthatja fenn attraktivitását a külföldi, beruházási döntés előtt álló cégek vezetői szemében, ha a forgalmi típusú adók súlya továbbra is felülmúlja a jövedelem típusú adókét. Másrészt ha minden vagy lényegében minden adónem azonos kulcs mellett mûködne, akkor az adópolitika elveszítheti egyik fontos tulajdonságát: nem képes például a befektetésösztönzést vagy a szociálpolitikát prioritásként feltüntető üzenetet közvetíteni – érvel a szakértő.

(VG.hu)