...  ma Magyarországon  még nincs akkora presztízsük, mint Nyugat-Európában, ahol a munkának már több évtizedes hagyománya van. Az üzleti hírszerző munkája adathalászattal, utazgatással és a  legkülönbözőbb emberekkel folytatott csevegésből áll. Nem egyenlő az  ipari kémkedéssel, vannak ugyan olyan területek, melyek határmezsgyén  mozognak, de a szükséges információk 80 százaléka legális úton  megszerezhető. A hírszerző feladata, hogy információkat gyûjtsön a  megbízó vállalat piaci szegmenséről, figyelje a konkurenciát és azokat  is, akik potenciálisan azzá válhatnak. Ezekre az elemzésekre a  menedzsmentnek sem ideje, sem kapacitása nincs, pedig a kulcsfontosságú  döntések meghozatalához ezeket a feladatokat el kell végezni, és itt jön  képbe a hírszerző. A magyar cégek már csak akkor hívnak biztonsági  szakembert, ha baj van.
 
 A szakértő szerint azonban nincs miért aggódni, a vezetők lassacskán  rájönnek arra, hogy nálunk sem mûködik máshogy az üzleti élet, mint  Nyugaton, és a legális gazdasági információszerzés, no meg az üzleti  titkok védelme előbb-utóbb itthon is a munkakultúra részévé válik. Már  csak azért is, mert a gazdasági szereplőknek nem érdekük a hatósági  beavatkozás, ami nem is biztos, hogy sikerrel záródik, a  presztízsvesztés kockázata viszont magas.
Forrás: Népszabadság - HR Portál
Jasenszky Nándortól, az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bûnözés Elleni Igazgatósága egykori alosztályvezetőjétől, a Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tíz éve folyó gazdasági, üzleti, információ- (hír)szerzés tanfolyam oktatójától a Népszabadság megtudta, hogy az üzleti hírszerzéssel foglalkozó szakembereknek...		
		
		








































