Nyomtatás

Előbb-utóbb a rendszerek védeni fognak az emberi hülyeség ellen – Interjú Kmetty Józseffel, a Kürt Zrt. vezérigazgatójával

2022-03-30 2530

Egy évtizede várják, hogy kevesebb adatot kell majd menteniük, de a sok kreatív ember miatt egyre több a feladat. Az információbiztonság szexi, de versenyeztetni nem lehet azokat, akik ezzel foglalkoznak, ezzel pedig sokan visszaélnek. Mások pedig azzal, hogy nem regisztrál mindenki a Facebookra, Instagramra és társaikra, pedig akkor is kellene, ha soha nem fogják használni. A felhők viszont biztonságosan rejtenek, mint New York.

Indításképp 20. századi módon átadom a névjegykártyámat. Kiderül, hogy épp a rajta szereplő címen laknak Kmetty József gyerekei, a közelben pedig egy kávézója üzemel.

– Fél éve bérlem, és próbálok rájönni, hogyan kell kávézót üzemeltetni. A gyerekeim imádják, nagyon sokat tanulnak belőle, hogyan kell emberekkel bánni, hogyan kell működtetni egy ilyet.

– Ők dolgoznak ott?

– Igen. Van egy üzletvezető, és mellette csupa egyetemista dolgozik ott. A barátaim egyetemista gyerekei, az én egyetemista gyerekeim, és tanulják az életet. Így persze nem lehet pénzügyileg sikeresen kávézót működtetni, de az élet tanulása szempontjából megéri.

– Akkor ez nem is üzleti vállalkozás?

– Vannak az úgynevezett bakancslistás dolgok, amit az ember szeretne, nekem ez volt az egyik. Sok mindent jó lenne kipróbálni.

– Mi van még a bakancslistán?

– Vannak öreg autók, nagyon-nagyon régóta. Én még az a generáció vagyok, amikor nehéz volt autóhoz jutni. Huszonegy éves voltam, amikor édesapámnak az első ezerkettes Ladája meglett, és úgy töltöttem a gyerekkoromat, hogy mindig vágyakozva néztem azokra, akik nem vonattal mentek a Balatonhoz. Amikor már lehetőségem volt rá, akkor erős volt a vonzódás ebbe az irányba.

Van mindenféle kedvencem, például egy Citroën DS, amit egy kilencvenkét éves francia bácsitól vettem egy euróért, teljesen romos állapotban, azzal a feltétellel, hogy ha rendbe tettem, mutassam meg neki. Három nap alatt értem vele haza, egy év alatt gatyába ráztuk. Majd természetesen visszamentem vele Párizsba, akkor már csak egy nap alatt, beültünk egy helyi étterembe, jót beszélgettünk. Ma már a bácsi nem él, úgy érzem, megvárta, amíg az autója elkészül.

Egy ’73-as Minivel két éve a lányommal elmentünk Bristolba, a Mini-találkozóra. Négyezer-hétszáz kilométert toltam vele akkor, gyakorlatilag minden múzeumba ingyen mehettünk be, teljesen félnótásnak néztek minket. Az öregautózásnak ez számomra a nagyon kedves része, hogy családi program lehet belőle. És nagyon jó, hogy az ember csinál valami hétvégén vagy esténként, ami látszik, amit meg lehet fogni.

– A Kürtnél mi helyettesíti azt az élményt, hogy elkészül valami kézzelfogható?

– Nagyon nagy sikerélményt tud jelenteni egy ilyen adathelyreállítás is. Az adatmentés az árbevétel 15 százalékát képviseli, de megadja a pluszt is, ami a brandhez is hozzátesz, és a mi lelkünkhöz is nagyon sok mindent. Amikor valakinek tényleg nagy szüksége van arra, hogy az a valami ott legyen, mert megáll a vállalkozása vagy nagy bajba kerül, akkor komoly öröm, hogy oda tudjuk tenné elé azt a valamit.

– Hogy működik ez a gyakorlatban? Bejön az ember…

– Bejön hozzánk, egy-két napon belül meg tudjuk mondani, hogy mi a probléma, aztán adunk egy árajánlatot, amit vagy elfogad, vagy nem. Körülbelül az esetek egyharmadánál megy végig a folyamat: vagy meg tudjuk csinálni, vagy nem, vagy elfogadja az ajánlatot, vagy nem. Ha csak egy részmentést tudunk megcsinálni, akkor pedig a töredékösszeget fog fizetni. Mielőtt elvinné az adathordozót, meg tudja nézni, hogy az ő adata megvan-e.

– Mennyire hozott új problémákat, új feladatokat a járványhelyzet?

– Alapvetően mindenkinek köze lett az informatikához. Akik sosem vásároltak elektronikusan, azoknak is muszáj lett házhoz szállítást kérniük. A cégeknek, amelyek eddig csak az üzletükben értékesítettek, muszáj volt elektronikus értékesítési csatornát kialakítaniuk. A vállalkozások szintjén pedig a home office azt jelentette, hogy azok a bizalmas adatok, amik egyébként cégen belül maradtak, hirtelen meg kellett osztani cégen kívülre is, különben megállt volna az élet. Mindenkinek be kellett valahogy csatlakoznia az egész informatikai térbe.

– Felfogták a cégek, hogy ez plusz kockázat?

– Első körben mindenki abban látta a túlélést, hogy oldja meg, hogy az emberek dolgozhassanak távolról. Utána nyilván jött ez a dimenzió, hogy hogyan lehet ezt biztonságosan végezni. A működtetés fontosabb dologgá vált, mint hogy ez biztonságos legyen, de szerencsére a biztonság gyorsan követte az első szintet.

– Elmondható, hogy jobban benne van az emberek fejében az adatbiztonság, mint régen, vagy inkább még mindig akkor fogja fel valaki, hogy ez fontos, ha megtörtént a baj?

– Régen inkább úgy álltak hozzá, mint a cascóhoz: kell-kell, de ha éppen kevesebb volt a költségvetés, akkor ezt hagyta ki először, ahogy az autónál is tankolni fogsz nagyobb prioritással, mint a cascódat kifizetni. Volt egy olyan jellemző irány, hogy amikor muszáj volt az adatbiztonsággal foglalkozni, és valaki átvilágította a céget, az volt a jó, ha nem talált nagyon sok problémát. Ha ugyanis sokat talált, és ezt elmondta a biztonsági vezetőnek, aki aztán elmondta az ő vezetőjének, akkor átadta a felelősséget is, és ötven probléma kijavításához kellett mondjuk ötvenmillió forint. A legjobb az volt, ha egy olcsó átvilágításon valaki talált öt hibát, azt megoldották ötmillió forintból. Ez értékelődött át. Ma, aki ezzel foglalkozik, érzi ennek a súlyát. Nekünk pedig folyamatosan új megbízásaink vannak, mert sok-sok kreatív ember kitalál olyanokat, amitől mi újabb feladatot kapunk, brutális mennyiségben. Csak jellemzően senki sem szereti nyilvánosságra hozni, hogy belecsúszott egy ilyen lyukba.

– Érzékeny adatokkal foglalkozó, komoly cégekre is jellemző ez?

– Igen. Olyan nagyvállalatok is vannak, amelyekről azt gondolnánk, hogy megfelelő mentésük van, de mindig kiderül, hogy vagy nincs mentésük, vagy mentenek, de nem azt, nem úgy, vagy a tulajdonos notebookját nem mentik, mert azt miért kéne, aztán pont azon van, ami kell.

– Ez teljesen általános probléma?

– Igen. Régen azért nem mentettek, mert drága volt, ma nem drága és kismillió megoldás van, de egyre több az adat, ráadásul jönnek elő olyan speciálisabb elemek, mint a zsarolóvírus, ami például mindent titkosít.

– Ilyenkor van megoldás?

– Azt egyszerű megnézni, hogy olyan-e a vírus, hogy egy megfelelő jelszó birtokában helyreállítható a rendszer, tehát ha elvileg fizetsz, akkor visszakaphatóak-e az adatok. Rengeteg olyan van, hogy fizetni tudsz, de soha nem lehet helyreállítani. Aztán kérdés az is, hogyha egy ilyen zsarolóvírus hetekig-hónapokig ott van a rendszeren, és fertőz, de van mentés, akkor melyik mentési verzió az, amelyik még nem tartalmazza. Hiába állítod helyre, ha ott van rajta, csak még nem aktív, akkor újra el fog indulni. Ha a mentésen rajta van a vírus, akkor hogyan lehet a fájlokról levadászni? Hogyan tudod megmondani, hogy melyik fájl helyreállítható? Rengeteg pici feladat van, ami összességében rengeteg időt vesz igénybe. Nagyon sok ilyen feladatunk van, amit a háttérben csinálunk.

A teljes cikk: Előbb-utóbb a rendszerek védeni fognak az emberi hülyeség ellen – Interjú Kmetty Józseffel, a Kürt Zrt. vezérigazgatójával
Hírfigyelő

Kiváncsi, mit írnak a versenytársakról? Elsőként olvasná a szakmájával kapcsolatos információkat? Kulcsemberekre, projektekre, konkurensekre figyelne? Segítünk!

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Események

Versenyben

Ingatlanpiac

Üzleti hírszerzés, biztonság